3. március, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?

   Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.

   Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.

   Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéből beszél a száj.”

                                                    Lukács Evangéliuma 6, 39-45

   A mi életünkben is néha előfordul, hogy belemegyünk a szálka és a gerenda játékába. Jézus azonban arra figyelmeztet bennünket, hogy ne ítélkezzünk elfogultan mások felett.

   Igaz, hogy egyesek nagyképűen viselkednek. Mások a hatalomtól megitasodtak, nem lehet az orruk hegyéig közelíteni. Jézus sokkal mélyebbre céloz, mint a felszínes emberi viselkedés. Arra szeretne fényt deríteni, hogy hol van a határ az emberi jóság és a gonoszság között. A zárómondatban csendül fel az evangélium örömteli, felszabadító üzenete:

   „A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat.” (Lk 6, 45)

   A mai evangéliumból három igazságot olvashatunk ki.

 I. A magunk viselkedésére mindig könnyebben találunk mentő körülményeket. Ez bizonyos fokig érthető, mert magunkat jobban ismerjük, mint másokat, könnyebben meg tudjuk magyarázni, miért tettünk valamit. A másik embert viszont nem ismerjül jól belülről. Ezért kell óvakodjunk a kritika nélküli ítélkezéstől.

II. Mindegyikünknek „két szíve van”: egy jó, amelyből fakadnak a jó tettek, és egy rossz amelyből a rossz tettek. Egy általános lélektani elvet érint, amelyet a modern lélektan bennünk élő árnynak nevez. Minél bátrabban nézünk ezzel szembe, annál bátrabban haladunk a személyi érettségünk felé. Katolikus hitünk egyik nagyszerű ajándéka a szentgyónás, amelyben szembenézünk lelkünk és életünk sötét foltjaival, elhárítjuk azokat magunktól és azonosulunk a bennünk létező fénnyel és valósággal. Nemcsak erkölcsi szabályok megtartására vonatkozik, hanem egyedülálló embertformáló erővel rendelkezik.

III. Nem vagyunk elégségesek saját magunknak, szükségünk van egy mesterre, aki eligazítást ad az élet útján. Jézus saját magát állítja a mi tanítómesterünknek. Tőle kell megtanuljuk az élet igazságait. Képesek vagyunk a jóra, csak oda kell figyeljünk a szívünk mélyén szunnyadó jóságra, amelyet Isten ületet a lelkünkbe.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…