10. június, 2018Igehirdetések No comments

   Abban az időben:

   Jézus az ő tanítványaival elment haza. Ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még evésre sem maradt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, odamentek, hogy elvigyék őt. Az a hír járta ugyanis, hogy megzavarodott.

   Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek, azt mondták: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

   Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát.
Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös, bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”

   Közben anyja és testvérei is odaértek. Megálltak kint, üzentek érte és hívatták. Körülötte tömeg ült. Azt mondták neki: „Anyád és testvéreid keresnek téged odakint.”

   Ő így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Azután végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, ezt mondta: „Íme, ezek az én anyám és az én testvéreim! Mindaz, aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám!”

                                                          Márk Evangéliuma 3,20-35

   Tamási Áron, Ábel trilógiájában az élet értelmét a következőképpen fogalmazta meg: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Az evangéliumi részlet egy missziós út végéről számol be. Munka után általában az emberek hazamennek, és a lehető leghamarább egyet pihennek. Elképzelhetjük, hogy a sok gyaloglás kifárasztotta Jézust és apostolait. A legkevesebb gondjuk is több volt annál, hogy ilyen fáradt állapotban emberekkel vitatkozzanak. Fáradt állapotban általában ingerlékenyebbek szoktunk lenni. Nem szívesen kezdünk bele személyünket érintő vitákba. Jézus azonban erőt vesz saját fáradságán és szóba áll a kötekedőkkel. Ennél a pontnál már nyilványvalóvá válik, hogy nem ördögtől megszállott, mert türelmesen kezeli a helyzetet, nem fakad ki ellenfelei láttán.

   Személyét támadják meg. Itt világosan külön tudunk választani legalább két csoportot. Rokonai azt gondolják, hogy megháborodott, az írástudók azzal vádolják, hogy az ördög akolitusa. Jézus nagyon szépen és higgadtan kezeli a helyzetet. Jól tudja, hogy a csoportok képviselői mit gondolnak róla. Mindezek a ráragasztott negatív képek nem borítják fel lelki kiegyensúlyozottságát. Amikor viszont minket gyanúsítgatnak ezekhez hasonló képtelenségekkel általában védekező álláspontot veszünk fel magunkra. Szélmalomharcba kezdünk, hogy a vizet mások malmára hajtsuk.

   Az ördög nem dolgozhat maga ellen, ez logikai képtelenség lenne. Jézus az országigazgatási példájával védekezik. A vádban logikai önellentmondás fedezhető fel, pontosan ezért nem jelenthet különösebb gondot. Ennél a vádnál sokkal súlyosabb, amit Jézus tár fel hallgatósága elé: aki a Szentlélek ellen követ el bűnt, nem nyerhet bocsánatot, se feloldozást. A felismert igazság letagadása, vagy annak a szándékos meghamisítása a Szentlélek ellen elkövetett atrocitások közé tartozik. Ebben az esetben a Jézus ellen elkövetett rágalmazás jelenti a vádpontot. Megalapozatlan vádakkal illetik, amelyek még egy egyszerű ember előtt is nagyon gyengén állják meg a helyüket.

   Jézus non-konformista viselkedése még nem jelent őrültséget. Sajátos stílusa és az ördög elleni küzdelmének sajátos módszere még nem bizonyíték a cinkosságra. Kereszténynek lenni ma is kihívást jelenthet, mert ez néha az árral szembeni úszáshoz hasonlít. Amit az emberek nem tudnak megmagyarázni azt démonizálják, jobbik esetben természetfölötti eseményként kezelik.

    Hogyan szoktam Jézus követőivel viselkedni? A másságot azzal pipálom, ki hogy démonizálom a másik személyét? Vajon minden rossz az ördögtől származik? Kit hibáztatok gyengeségeim miatt?

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…