11. július, 2018Igehirdetések No comments

   Egy alkalommal Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

   Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”

                                                             Máté Evangéliuma 19, 27-29

   Ebben a párbeszédben Péter már úgy jelenik meg, mint az apostoli testület képviselője. Kérdése egy kicsit meglep minket is, de emberi oldalról közelítve meg nem is olyan lényegtelen. Mindenről lemondtak Jézus követéséért, ezért szükségük van egy biztos kiindulópontra. Jézus követése nem jelenti szabadságuknak a feladását, hanem annak a teljes megvalósulását. Lemondtak a rokoni kötelékekről egy nemesebb cél érdekében. Ez nem a házasság lekicsinylését jelenti, hanem egy másik hivatásnak adja meg az útját.

   Az apostolok felszabadították magukat az örömhír megvalósítására. Ez a hivatás teljes odafigyelést igényel. Nem lehet fél mértékegységekkel folytatni. Reményik Sándor verse jut eszembe, amelyben a teljes elkötelezettség fontosságáról beszél: “Vagy az Úristen, – vagy az emberek. Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg. Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, Vagy egy asszony simogató keze.Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan, Jaj, csak ne felemásan, felemásan!” (Vagy-vagy)

   Jézus válaszában többet ígér annál, amit az apostolok emberileg remélhettek volna. Egy új közösségről beszél, ahol a pásztor a nyáj védettségét élvezheti. A lelkipászornak nagyon fontos, hogy nyájával egyetértésben éljen, hiszen nagy mértékben segítheti hivatásának a kibontakoztatásában. A jó nyáj Isten új családjaként áll papja mellé. A jó pap pedig mindent megtesz nyájának az egységéért. Ezt az egységet táplálja az Oltáriszentség. Az Egyházat az oltáriszentség hozza létre, ott ahol valóban a megtört kenyér, szent ostya a közösség tagjait is megjeleníti. Általa jelen van egyéni és közösségi áldozatunk. Az Egyház csak úgy teljes, ha tagjai mind Krisztusnál gyűlnek egybe.

   Krisztus apostolait egy nagyobb családba vezette be. Ennek a családnak a tagjai azon fáradoznak, hogy létrejöjjön Jézussal és a közösségen belüli egyetértés és krisztusi kötelék.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…