9. augusztus, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:

   A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:

   „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult.

   Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!”

   Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!

                                                                Máté Evangéliuma 25, 1-13

   A tíz szűz korporatív személy, egy személyt képviselnek, a mindenkori várakozó keresztényt. A vőlegény meghazudtolja a szerepét. A násznép kíséretében kellene lennie. Ezzel szemben késik, nem lehet tudni érkezésének időpontját. A Messiás-várásra utal. A Megváltó második eljövetele bizonytalan, ezért nem lehet ölbe tett kézzel várakozni. Az eredetek Egyházában is sokan ebbe a hibába estek. Szent Pál külön figyelmezteti tesszalonikai híveit, mert belefáradtak a várakozásba, idejüket pedig haszontalan dolgokkal töltötték. (1 Tessz 4,11) A vőlegény ahelyett, hogy örülne a szűzek várakozásának a kapus szerepét veszi át. Kizárja azokat, akik lelküket nem díszítették fel a jócselekedetekkel.

   Az élet túl hosszú ahhoz, hogy az ember megőrizhesse hitének a frissességét. Az égő lámpások a hit fényét jelképezik, ugyanakkor a hűséget és a viszonyulási pontot. A kereszténynek ügyelnie kell, hogy a hit fénye ne aludjon ki a feledés és a hűtlenség éjszakájában.

   A várakozó ember nagy kockázatot vállal, mert nem tudja az Úr érkezésének az időpontját. Jézus jelenléte nélkül éjszakává változik az életünk. Ilyenkor beborítják életünket a homály, a nehézségek, a megpróbáltatások, és a világi gondok.

   A lélek sötét éjszakájában a hűséges virrasztás és az állandó készenlét lehet a leghatékonyabb eszközünk. A végső találkozás nem ítéletet jelent, hanem mennyegzőt. Jézus a mennyei lakomára szeretne behívni mindenkit. Ezt késlelteti, illetve akadályozza a felkészületlenség és a hit erejének a meggyengülése.

   A lakoma metafórája a legmegindítóbb kép, amely Isten és az ember kapcsolatát jellemzi. Nem véletlen az sem, hogy jegyesek helyett szűzeket mond, hiszen meg akarja tisztítani ezt a jelenetet az érzékiségtől. Lukács szerint az eljövendő élet részesei nem házasodnak, hanem az angyalokhoz fognak hasonlítani.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…