12. október, 2019Igehirdetések No comments

  Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!”

  Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”

                                                                             Lukács Evangéliuma 11, 27-28

   Ez az epizód egy kicsit hasonlít a boldogságmondásokhoz, hiszen a boldogsággal kapcsolatos megjegyzést tartalmaz. Jézus édesanyját nevezi boldognak. A megszólaló személy azonban nem biztos, hogy teljesen tudatában van Mária anyaságának a kihívásaival. Mária nem egy olyan kiváltságos személy, aki minden nehézségtől mentes, akinek nem jut ki a része a szenvedésből. A kezdetek egyházának közösségében létezhettek olyan személyek, akik irigyelték Mária kiváltságos szerepét, de elhanyagolták keresztény kötelességüket, nem éltek összhangban Jézus tanításával.

   Az asszony kiáltása Erzsébet köszöntését visszhangozza, amelyben áldottnak nevezi Máriát és a Szent Fiát. Egyesek azt gondolhatták, hogy a messiási anyaság automatikusan közelséget jelent Istennel. Ezt a helytelen felfogást igyekszik az evangélista letisztázni. Mária nagysága nem az anyaságából fakad, hanem Isten akaratának a feltétlen teljesítéséből.

   Egész életében engedelmes tanítványa volt Istennek, és a saját Fiának. Gyakran el kellett gondolkodjon azokon az utasításokon, amelyeket Istentől kapott. Nem robotként teljesítette az Úr akaratát, hanem előbb átrágta magában, átelmélkedte annak az értelmét.

   Mária kitüntetett helye mindenki számára elérhető. Ez az isteni üzenet befogadásának a nyitottságától függ. Nem a kiváltságai révén különül el testvéreitől, hanem az isteni kéréshez való hűsége alapján. Mennyire ismertem fel életemben az Úr akaratát? Elgondolkodok-e azon, amit üzenni akar nekem? Milyen konkrét lépéseket tettem meg eddig Isten akaratának a teljesítésére?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…