13. január, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben: A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus.

Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.

   Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

                                      Lukács Evangéliuma 3,15-16.21-22

   Jézus megkeresztelésével a Szentlélek működésének új korszaka kezdődik. Ez nem jelenti azt, hogy a Lélek csak a Jordánnál kezdett Jézussal lenni. Ezt a jelentet megörökítő ikonok a folyami isteneket is bemutatják, akiket Jézus jelenlétével megszentel. Jézus megkeresztelkedésének két fontos arculata van. Isten jelen van a teremtett dolgokban is, persze nem panteisztikus módon. A földi elemek is Istenről árulkodnak. A megszentelt víz arra emlékeztet minket, hogy Isten életadó forrása bennünk áramlik. Az ősegyházban átvették a pogányoktól a vízbe merítés szokását, hogy ezzel a vízzel megáldják a házakat és a hajókat, ezáltal megvédték őket a rossztól és a különböző veszélyektől. A megkeresztelkedés másik szempontja Jézus alámerülése. Jézus abban a vízben merül alá, ahol már ez embereket megmosták bűneiktől. Szolidáris az emberekkel. Ugyanakkor egy másik fontos szempont, hogy Jézus imádkozik, amikor megnyílik fölötte az ég. A keresztény ember mintaképévé változik, amikor imádkozik. Amikor imádkozunk, akkor jó lenne tudatosítanunk magunkban, hogy ilyenkor számunkra is megnyílik az ég. Ez az ég számomra is megnyílik, és rám is érvényesek a mennyei Atya szavai: “Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik.” Úgy szeret ahogyan most vagyok, nem kell magamat igazolnom, nem kell kiváltsam létjogosultságomat.

   Saját keresztségünkre emlékeztet, amikor az isteni élet titkaiba avattak be. Krisztushoz hasonlóan engemet is királlyá, prófétává és pappá szenteltek. Királyi személy vagyok, aki magából és nem másokból élek. Próféta vagyok, aki egyedi létemmel valamit kifejezek. Pap vagyok, aki az istenit és az emberit összekapcsolom. Feltétel nélkül szeretett és elfogadott vagyok. Jézus az én tudatalatti Jordánomba akar behatolni, hogy az egész lénnyemmel együtt feltétel nélkül tudjak elfogani és szeretni. A Szentlélek tart meg bennünket az istenfiúság kegyelmében, ezért Jézushoz hasonlóan gyakran kell kérjük az Ő hatékony segítségét.

   Krisztus keresztsége megmutatja a mennyorszába vezető utat. Krisztusnak köszönhetően az ég nyitva marad mindenki számára. Csak van-e elég hitünk ezt elfogadni, és egyre jobban tudatosítani magunkban?

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…