26. október, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.

   Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a

   Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

   Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: »Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?« De az így válaszolt: »Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.«”

                                                        Lukács Evangéliuma 13, 1-9

   Jézus teológiai szempontból feszült témát magyaráz meg hallgatóságának. Első benyomásunk az, hogy Pilátus áldozatai valamilyen lázadásnak voltak a tagjai. A közelgő húsvéti ünnepek alkalmat adhattak arra, hogy kisebb-nagyobb zendülések legyenek Jeruzsálemben. Pilátus a forradalom kirobbanását akarta megelőzni, és ezeknek a szerencsétlen embereknek a szörnyű halálával akarta a népet az esetleges felkelésektől elrettenteni. Az egyéni és a közösségi szerencsétlenségeket a teológiai reflexió mindig igyekezett valamilyen erkölcsi felelősséggel megmagyarázni. Ugyanezt tették a szerencsétlenül járt Jób barátai. A szabadság témájától Jézus áttér a helytelen szokások és a bűntől való szabadulás témájára. Itt nem annyira a területi szabadságról, hanem a belső szabadságról akar beszélni. Az Istenhez való megtérés magával hozza az embertársaink felé való fordulást. A belső megtérés a felebarát iránti szeretetnek a külső megnyilvánulásaiban testesül meg.

   A megtérés, illetve annak elutasítása, Jézus értelmezésében az élet és halál közti ellentétet fejezik ki. A csapásokat gyakran a nép bűneinek tulajdonították. A teológiai reflexió a szerencsétlenségeket azzal magyarázta, hogy az áldozatok bűnösebbek voltak a többieknél. Itt viszont pontosan az ellenkezőjét akarja kihangsúlyozni. A pórul járt emberek semmivel sem voltak rosszabbak kortársaiknál. Mégis ezzel akarták megmagyarázni a szerencsétlenséget.

   Az igaz emberek nem remélhetnek a földön mindig győzelmet, hiszen Isten előtt nyilvánvaló az igazuk. Ennek konkrét példája Jézus esete, teljesen ártatlanul ítélték el.

   A fügefa példabeszéde az ítélet sűrgös voltát és annak elhalasztását mutatja be. A vincellér türelemre inti a vérszomjas bosszúságtól megrészegült gazdáját. Valahogyan ez nekünk is szól. Nem tudjuk, hogy meddig tart az életünk menete, de megpróbálhatunk megváltozni, másképpen viselkedni. Isten nem erőlteti ránk a kegyelmét, azt csak szabadon és öntudatosan jó fogadni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…