Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni.
Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.”
Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Márk Evangéliuma 8,11-13
A csoda hatására nem biztos, hogy valaki elkezd hinni. Jézus sok csodát tett Názáretben, de ettől nem változott meg az emberek magatartása, hite. Most a farizeusok akarják próbára tenni.
Az ördög is a negyvennapos böjtölése alatt azzal kísértette meg Jézust, hogy tegyen csodát, változtassa át a köveket kenyérré. Jézus azért utasította vissza az ördögöt, mert a csodát eszközként akarta felhasználni saját céljénak az elérésére.
A cél soha nem szentesíti az eszközt. Ebben az esetben is Jézus visszautasítóan viselkedik, mert a kérőket nem a hit vezérelte, hanem a kíváncsiság, a szenzációhajhászás. Számukra Jézus egy csodarabbi, aki csak arra használja fel a csodákat, hogy újabb híveket toborozzon.
Ez a fajta megközelítés sántít, mert meghazudtolja Jézus küldetésének a lényegét. Nem a kíváncsiaskodó tömeget akarja csodáival lehengerelni, hanem a hitet akarja növelni. Ez viszont nem mindig sikerült, még akkor sem, amikor valóban csodákat tett.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda