7. október, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?”

   A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”

   Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.

   Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: »Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.«

   Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.”

   Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

                                                                        Lukács Evangéliuma 10, 25-37

   Mit kell cselekednem, hogy a mennybe jussak? Ez a kérdés hasonlít a gazdag ember kérdéséhez (Lk 18,18), amellyel a jézusi tanítványság iránt is érdeklődött. Jámborsági cselekedetektől, bizonyos szertartások megtarásától remélték a bizonyosságot. Jézus azonban nem egy könnyen kikezdhető választ ad, hanem az ókori dialektika segítségével magával a kérdezővel fogalmaztatja meg a választ. Az írástudó ügyesen összekapcsolta a szeretet-pranacsolat két pillérét, azonban egy igen fontos fogalom tisztázásra várt: ki az én felebarátom? Erre a kérdésre Jézus az irgalmas szamaritánusról szóló történetével válaszolt. Az úton cserbenhagyott emberrel három személy találkozik. Az első kettő Isten ügyével foglalkozik, és a rituális tisztaságra törekszik. Lehet, hogy pontosan az istentiszteletre készültek, és ezért nem volt sem idejük, sem felmentésük egy ilyen helyzet megoldására. A rituális beszennyeződés szemükben súlyosabbnak látszott, mint az erkölcsi (az elsősegély-nyújtás).

   Isten Lelke belülről mindhárom embert arra indította, hogy segítsenek a bajbajutott emberen. Az első kettőt a vallásos szabályok lélektelen betartása kényszeríti a közömbösségre. A harmadik azonban már nem törődik azzal, hogy az akin segíteni akar, melyik vallásos közösséghez tartozik, milyen előírások megszegését jelenti számára.

   A helyzet nem tűr el halasztást, azonnali elsősegélyt kell nyújtani. A törvénytudó a saját válaszából érti meg, hogy nem elég a kultusz betartása, mert bizonyos esetekben annak a szigorú betartása embertelenségbe torkollik.

   Embertársaink anyagi és fizikai szükségletei iránti közömbösségünk az Isten iránti közömbösséget takarja. A törvény csak akkor lesz tökéletesen betartva, ha az Isten iránti szeretet és a felebarát iránti szeretet egyensúlyban maradnak egymással.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom