8. január, 2019Igehirdetések No comments

   Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!”

   Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?”

   Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.”

   Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban.

   Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.

                                                        Márk Evangéliuma 6, 34-44

   Jézus galileai tartózkódása alatt történik az apostolok szétküldése és Keresztelő Szent János lefejezése. Jézus konkrét utasításokat ad az apostoli misszióval kapcsolatban. Az apostolok nagy örömmel adják tudtára Jézusnak a sikereiket. Jézus egy lakatlan helyre hívta meg őket. A sok gyógyítás és tanítás valószínű Őt is elfárasztotta. Az apostolok azonban a tömeggel foglalkoznak. Gyakran megtörténik a mi esetünkben is, hogy Jézus meghív egy csendes helyre, a nyugalom csendjébe, és mi mással kezdünk foglalkozni. A tanítványnak mindig is kísértést jelent az állandó tevékenység. A hirtelen felbuzdulás miatt elfelejt időt szánni Istenre, pedig minden missziónak az alapja az Úr Jézussal való élő kapcsolat. A tanítványokat az éhező tömeg érdekelte. Minket is ilyen fontos pillanatokban hirtelen elkap a másokkal való törődésnek a vágya. Mindent szeretnénk elkövetni csak hogy ne legyünk csendben, ne vonuljunk félre.

   Végül Jézus megmutatja, hogy számára nem jelent különösebb gondot ötezer éhes embernek az etetése. Ennél fontosabb számára az Atya akaratának a mindenkori teljesítése. Minden szavában és tettében az Atya iránti engedelmessége jutott kifejezésre. Mi gyakran nem akarunk engedelmeskedni az atyai rendelkezésnek. Saját terveinket, dicsőségünket akarjuk hajhászni. És mégis szükségünk van az elcsendesedésre, ahol Isten jelenléte jobban érzékelhető. Szent Ignác nem hiába tartotta fontosnak a vágyaink ízlelgetését. Ezekben Isten szólal meg, de csak az elcsendesedésben tudjuk ezeket helyesen értelmezni.

   Jézus kenyérszaporító gesztusai az utolsó vacsorára és a messiási lakomára emlékeztetnek. Isten országát gyakran hasonlítja a szentírás lakomához, illetve menyegzőhöz. Erre mindannyian meghívást kaptunk, de időben fel kell készüljünk rá.

   Isten igéje naponta táplálja lelkünket. Ez a fajta táplálék is fontos része az emberi életnek. Enélkül lelkileg kiéheznénk, és másfajta táplálék után kutatnánk. Isten szava azonban minden nap célt és világos útmutatásokat tartalmaz. Te kivel akarod megosztani kenyeredet? Tudsz-e olyan ember lenni, mint a kenyér? Jézus meghosszabbított kezei vagyunk. Ma nekünk kell szétosztanunk az éhező embereknek a kenyerünket.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…