14. július, 2019Igehirdetések Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.”

   A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.

   Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.

   Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette.

   Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.

   Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.”

   Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

                                              Lukács Evangéliuma 10,25-37

   Az irgalmas szamaritánus története bevezet minket Isten irgalmasságának a titkaiba. Először is Jézus egy törvénytudónak kell választ adjon az örök életről. Az örök élet Isten szeretetének ajándéka. Ez a szeretet mindig viszonzást érdemel. A főparancs első része Isten szeretetére hívja meg az embert, a második része az embertárs szeretetére. Ezen a szinten a törvénytudó és Jézus elképzelése a főparancsról megegyezett. A főparancs második része azonban további magyarázatra szorult, mert nem volt egészen letisztázva, hogy ki számít felebarátnak. A hithű izraelitának csak a hittestvérei voltak a felebarátai, a goiok, a pogányok már kiestek ebből a kategóriából.

   Jézus törénetében feloldja a vallási és kulturális különbözőségeket. A szamaritánusnak nem volt kötelező a júdeaiakon segíteni. Mégis megteszi a szeretet első bátor lépését, segít azon, aki másnak, idegennek, hitetlennek számított. Annyira eltekintett a hagyományos felfogástól, hogy szinte hihetetlen, amit a kirabolt és megsérült emberrel tett.

   Ez a példázat megmutatja, hogy nemcsak az isteni szeretet határtalan, hanem az embertársaink felé irányuló szeretet is feltétlen nélküli kell legyen. A felebarát az a személy, aki itt és most segítségre, elsősegélynyújtásra szorul. A mentős sem kérdezi meg, hogy kinek milyen vallása van, hanem minden megsérültön, betegen segítenie kell.

   Az élet gyakran olyan helyzeteket szül, amikor olyan személyek segítségére szorulunk, akiket korábban lenéztünk, vagy elutasítottunk. Egy fuldokló ember nem segíthet önmagán, szüksége van egy megmentő személyre. Ugyanígy az üdvösség útján is szükségünk van, olyan személyekre, akik óvják és fejlesztik a szeretetet bennünk. Szent Pál szépen kifejezi a szeretetnek a szabadságát a galatákhoz írt levelében: “Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3, 28)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…