22. június, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:

   Senki sem szolgálhat két úrnak: Vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is.

   Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani?

   És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek?

   Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy „Mit együnk?” vagy: „Mit igyunk?” vagy: „Mibe öltözzünk?”! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.

                                     Máté Evangéliuma 6, 24-34

   Jézus beszédéből kitűnik, hogy két lehetséges úr létezik a világban. Az egyik, az egy igaz Isten és a Fia, Krisztus, a másik a Mammon, a vagyon. A gazdag ember esetéből kitűnik, hogy van egy határ, amit nem szabad átlépni. Megtarthatja valaki a parancsolatokat, de ha ezeknél fontosabb lesz a vagyon, vagy bármi, akkor nem lehet Krisztus követője. Luther szerint bármi lehet bálvány az ember életében. Mindaz, ami értelmünket, érzésvilágunkat uralja, elfoglalhatja Isten helyét az életünkben. Itt nemcsak a vagyonról, földi értékekről van szó, hanem mindenről, ami akadályozza bennünk Isten országának a növekedését.

   Nagaruja budhista szentről írják, hogy nagyon szegényesen élt. Koldulásból élt, volt egy aranycsészéje, amit az egyik tanítványától kapott ajándékba, ezt használta. Egyik este amikor az egyik kolostor romjai közt nyugovóra tért, egy tolvajt vett észre a romok falai között. Átadta neki az aranycsészéjét a következő szavakkal: “Itt van, vidd el ezt, ni! – emelte fel Nagarjuna az aranycsészét. – Így legalább nem fogsz zavarni, ha már elaludtam.” Másnap a tolvaj visszament Nagarujához, mert megértette, hogy a legnagyobb gazdagság az, ha függetlenek tudunk lenni dolgainktól. (Anthony de Mello; A szív ébredése)

   Ezt a függetlenséget akarta Jézus elmondani követőinek. A természet élőlényei, növényei semmi erőfeszítést sem tesznek a saját érdekükben, mégis szépen pompáznak, Isten gondoskodik róluk. Ha a legegyszerűbb élőlényeivel ilyen gondosan bánik, akkor a teremtés koronáját sokkal nagyobb dicsőségben akarja részesíteni. Az aggodalmaskodással nem tudjuk megváltoztatni életkörülményeinket, de megtanulhatjuk a teremtett világtól, hogy hogyan bízzuk sorsunkat a gondviselő Istenre. Jézus elmélkedésének a legfontosabb mondata, hogy először Isten országát keressük (Mt 6, 33). Isten országának a megtalálásához képest minden más keresés, törekvés relatívvá változik. Nem véletlenül mondta Avilai Nagy Szent Teréz: “ha tied Isten, tied már minden.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…