3. október, 2019Igehirdetések No comments

   Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.

   Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

   Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.

   Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«

   De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: »Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!« Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”

                                                                                      Lukács Evangéliuma 10, 1-12

   Az evangélista erdeti szándéka az, hogy visszavezessen minden szolgálatot Krisztus eredeti megbízásához. A hetveknettes szám jelképes szám, amely az igehirdetés nemezetekfelettiségét jelenti. Az evanglélium terjesztése nem szorítkozhat csak Izrael szűkebb területére, hanem az egész világnak szóló üzenet. A tiezenekttőnek egyedülálló és megismételhetelen szerepe van, de a többiek is meg vannak híva a missziózásra. A nem várt helyzetekben Isten a maga módján segíti a létszámban alacsony küldötteket. A bárány alapvetően a szelídség megtestesítője, de az a közeg, ahová küldi tanítványait ellenséges érzelmű. Pontosan ezért kell elsősorban lelkileg felkészüljenek a rájuk váró nehézségekre, még az elutasítás fájó lehetőségére is.

   A missziós úton meglephetik a tanítványt a biztonság és a létfentartás gondjai. Ezek a gondok azonban nem szabad elkeserítsék a küldetésükben elbizonytalanítsák, hanem az isteni gondviselésre és a jóindulatú emberek segítségére kell hagyatkozzanak. Az üzenet zökkenőmentes forgalmát az eszközmentesség és az idővel való jó bánásmód segítheti elő. Pontosan ezért kéri tőlük, hogy ne bocsátkozzanak végtelen köszöntésekbe, hanem a küldetésükre összpontosítsanak. A köszönés Isten áldását tartalmazza, az evangéliumra nyitott személyek számára.

   Az üdvösség visszaszállása azt jelenti, hogy újra a tanítványnak a kötelessége folytatni a missziót olyanok körében, akik nagyobb nyitottságot mutatak annak a befogadására. Az egyedüli fizetség az étel, amelyet úgy kell elfogadjanak ahogyan kapják. A missziózás alkalmával lehetőség nyílik a tömeges igehirdetésre. A tanítványok működését ugyanazok a csodák kísérik, amelyek az apostolokat: betegeket gyógyítanak meg, szegényeket vigasztalnak, ördögöket űznek ki. Ezek a csodás cselekedetek mutatnak rá arra, hogy az üdvtörténetben fordulat történt: elérkezett Isten országa. Isten országa a boldogság, a béke és az igazságosság helye, ugynaakkor összefoglalja a szövetséget, a megtestesülést, a feltámadást, a jelent, a jövőt, a történelmet és a végidőkbeli váradalmakat.

   A por lerázása jelképes cselekedet, az ilettő helység lakoival való közösségnek a megszakítását jelenti. Isten áldása azonban tovább marad az igehirdetőkkel, ugyanakkor kilátásba helyezi a büntetést.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…