5. április, 2018Igehirdetések No comments

   Abban az időben, Az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor.

   Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.

   De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.

   Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat.

   Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”

                                                                 Lukács Evangéliuma 24, 35-48

    Az emmauszi tanítványok Jeruzsálemben visszaigazolást kaptak Jézus feltámadásáról. Jézus hirtelen jelent meg köztük, még mindig a korábbi találkozás hatása alatt állva azt hitték, hogy szellemmel van dolguk. Jézus emberi testben jelent meg köztük, és megengedte a tanítványoknak, hogy megtapintsák. A táplálkozás egy másik fontos bizonyítéka annak, hogy emberi testben jelent meg. A szellemeknek nincs szükségük táplálékra, és nem szoktak étkezni.

   Egy másik fontos mozzanata a Feltámadttal való találkozásuknak, hogy megnyitotta az értelmüket. A feltámadás tényének elfogadására erre is szükségük volt. Maguktól képtelenek lettek volna annak a felismerésére.

   Jézus gyakran a mi életünkben is eloszlatja a kétely felhőit. Mi az élet nehézségei és a saját félelmeink között téblábolunk. A hit kockázatot jelent, mert fel kell hagyjunk korábbi jól bevett szokásainkkal, változtatnunk kell korábbi életmódunkkal. Ez csak akkor sikerülhet, amikor életünket új alapokra tudjuk helyezni. Ebben nagy segítséget jelenthet egy elkötelezett közösség, amely krisztusi módon éli meg hétköznapjait. Életüket nem a véletlenek sorozata irányítja, hanem a gondviselésbe vetett bizalom. Isten nem hagyja el híveit semmilyen nehézségben. Segítséget és támaszt Tőle várnak. És a közösségben látható, tapintható módon élik meg a krisztusi szeretetet. Komolyan veszik a hitükről való tanúságtételt, nem alakalmazkodnak a világi gondolkodásmódhoz. Rendszeres imaéletük van, a szentségeket fontosnak tartják megszentelődésük útján. Nem ellenkeznek az egyház tanítóhivatalával, hanem mindent előzetes egyeztetéssel tesznek. Nem akadályozzák a helyi egyházközség életének harmóniáját, hanem arra igyekszenek, hogy mindenben segítségére legyenek a helyi közösség igényeinek megfeleleően.

   Mivel támogatom a helyi közösségemet? Vállallok-e önkéntes feladatokat? Bízok-e Jézus segítségében?

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…