12. január, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben:

   Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt:

   „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre, János engedett neki.

   Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”

                                                                           Máté Evangéliuma 3, 13-17

   Urunk megkeresztelkedésének ünnepe keresztény életünk forrására tereli figyelmünket. Jézusnak nem volt szüksége sem a jánosi, sem a későbbi keresztségre. Alázatból és szolidaritásból, mégis beállt a bűnösök sorába. János a próféták öntudatával végezte saját feladatát, beismerte, hogy nem ő a várt Messiás, de mégsem ellenkezett a Fiú akaratával. Ez az esemény megmutatja, hogy mennyire szeretne Jézus egyesülni az emberi nemmel. Nyilvános működésének az elején életének minden mozdulata jelen volt. Az egyik kijelentés bemutatja, hogy mi történt a keresztségkor: “íme, az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik.” (Iz) A másik kijelentés rámutat, hogy Istennek kedve telik bennünk: “Mindenki kedves előtte, bármely néphez is tartozik, aki féli Őt, és az igazságot cselekszi.” (ApCsel)

   Számunkra a keresztség a legszebb ajándék kellene legyen, sajnos ma sokan csak egy magáncselekményt látnak meg benne, de eredetileg közösségépítő szerepe volt. Újra fel kell fedezzük a keresztségünk ajándék-voltát. Ez a szentség indítja el keresztény életünket. Nemcsak a bűnök eltörlése történik meg általa, hanem részesít bennünket Jézus húsvétjában. A vér és víz, amely a megfeszített Jézus oldalából kifolyt, a keresztség és az Eucharisztia , az új élet előképei.

   A kereszt jele Krisztus pecsétjét jelzi, amely eltörölhetelen jegyet nyom a jelölt lelkére. A megkenés pedig jelzi, hogy Isten új népének a fölkentjévé válunk, aki pap, próféta és király. Ahhoz, hogy hatékonyan befogadjuk szükséges a hit tevékeny válasza a megkeresztelt szüleinek és keresztszüleinek a részéről. Ennek hiányában csak egy üres szertartássá alacsonyodik le.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…