20. június, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.

   A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.”

   „Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.”

   Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.

   Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.

                                                    Lukács Evangéliuma 9,11b-17

  Az oltáriszentség megemlékezés és megjelenítés. Az utolsó vacsora emlékezete, amelyben Jézus keresztáldozatát előre vételezte. Az utolsó vacsorán rendelte az Oltáriszentséget és az apostolaira és azok utódaira bízta.

   A kenyérszaporítás története az utolsó vacsorát juttatja eszünkbe, ugyanakkor megmutatja Jézusnak azt a képességét, hogy testileg jól tud laktatni több ezer embert. Miből fogunk élni? – szokták kérdezni egymástól a családban. A költők egyenhangúlak azt válaszolják, hogy a szeretetből. Minden emberben ez a legmélyebb vágy. Ugyanakkor tudatában van annak, hogy bármilyen szeretetet is nyújtanak neki, az nem tudj kielégíteni legmélyebb vágyait. Ennek a vágynak nemcsak az a célja, hogy szeressünk és szeressenek bennünket, hanem az, hogy mi legyünk a szeretet. Gyermekkorunk óta a szeretet-élményünk a táplálékhoz kapcsolódik. Az anya gyöngéd szeretettel szoptatja csecsemőjét. A csecsemő ezt a szeretet képével társítja. Testi és lelki éhségünk és szomjunk ezáltal összekapcsolódik a szeretettel. Mi nemcsak kenyérre, élelemre éhezünk, hanem igazi szeretetre. Ahogyan Ady is mondja: „Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek hajt titeket.” Theodor Bovet szerint az anyát mindig a szenvedélyes vágy helyettesíti. Szondi Lénárd pedig erre a vágyra ad választ: a szenvedélyes vágy egy maradandó protézis, amely helyettesíti a nem létező anyát, két embernek, a létező gyermeknek és a már nem létező édesanyának, elvesztett egységét. Az evés elvezethet az Istennel való egyesülésre is. Amikor Krisztus testét esszük, akkor Jézussal egyesülünk. Marcel Proust író beszámol egy lelki élményéről, amikor egy kalácsot és teát kortyolgatva megérintette az élet titkát. Az ivásnak van lelki oldala. Az emberek a barátságra isznak. Jézus az újszövetség kelyhét nyújtotta apostolainak. Az egy kehelyből való ivás azt jelenti, hogy újfajta kapcsolatot létesítenek Istennel és egymás között. Az ivás rákapcsolódást jelent Isten szeretetére. Antióchiai Szent Ignác pedig az Oltáriszentséget a halhatatlanság eledelének nevezi: „A kenyér, amely a halhatatlanság gyógyszere, ellenszer a halál ellen, amely Jézus Krisztus által örök életet ad.

   Szent Pál a korintusiakhoz írt levelében a következő kérdést teszi fel olvasóinak: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?” (1 Kor 10.16) Erre a mi válaszunk is pozitív kell legyen.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…