8. február, 2015Ismeretterjesztés Márton Áron Imalánc – 7.Rész – A növekvő szociális különbségek ellenszere az önzetlenség bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   A lélektan megállapítása, hogy nyomor, a tömegekre nehezedő, tartós nélkülözés, a legelemibb testi igények huzamosabb kielégítetlensége, az éhezések, lerongyolódásnak, megaláztatásoknak embertelen gyötrelmei elsorvasztják a lelket is.

Márton Áron - Erdély püspöke.

   Bizonyos idő múlva valami megdöbbentő kifejezéstelenség és érdeklédésnélküliség felhőzi be a szerencsétlenek tekintetét, arckifejezését. Még csak nem is lázadoznak, önérzetük, emberségre ösztönző akaratuk is elhal, szinte kimozdíthatatlan beletörődéssel viszik baromi sorsukat.

   És csak Isten a megmondhatója, hány ilyen testvérünk ténfereg a városok szívtelen utcáin. S ezt az elgyötört és kiábrándult tömeget csak a fenntartásnélküli önzetlenség árán, a hazugságok álarcát levetve, tisztanézésű szándékkal közelíthetjük meg. A nép is olyan, mint a gyermek: tettekből ért.

   A szokott szónoklatok öblös hangjaira már nem indul meg, hogy a márciusi esküt önfeledten tovább harsogja, hanem munkát vállalnak, nemcsak belőle élni, hanem érette dolgozni is tudnak. Nekünk a falusi bírótól az országgyűlési képviselőig a bábaasszonytól az orvosprofesszorig, a foltozó vargától a nagy gyárosig, a falusi bírótól a püspökig, minden poszton a legkiválóbb és felelősségüknek tudatában levő emberekre van szükségünk.

   S ha a sokat emlegetett népi egységet is komolyan akarjuk, meg kell tanulnunk és elsősorban a jövő nemzedéknek a tudatába kell bele kell égetnünk, hogy a népért végzendő munka nem külön foglalkozási ág, hanem minden hivatással elválaszthatatlanul együttjáró kötelesség. Aki a közösségből él, a közösségnek is munkával és felelősséggel tartozik.

                                      – Márton Áron püspök – Erdélyi Iskola 1935/36 –

Keresés a honlapon…