1. január, 2019Igehirdetések No comments

   A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről.

   Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik.

   Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.

                                                                          Lukács Evangéliuma 2, 16-21

   Mária nemcsak fiának a szavait véste a szívébe, hanem a pásztorokét is. A pásztorok Jézus születésének az első szemtanúi voltak. Olyan emberek voltak, akiket mindenki megvetett. Pontosan ezért tudják jobban megérteni a Megváltó egyszerűségét és a karácsony esti sikertelen szálláskeresést. Az angyal híradására útra keltek. Éjszaka nem veszélytelen vállalkozás útra kelni. A pásztorok el kell hagyják a barátságos környezetüket, ahhoz, hogy Jézussal találkozhassanak. Minden utazás kockázattal jár, mert nem tudjuk, hogy az úton milyen nehézségekkel találkozunk. A pásztorok le kell győzzék saját félelmeiket, amikor Jézushoz közelednek. Nem tudják biztosan, hogy hol született meg a Megváltó. Elindulnak a bizonytalanba abban a reményben, hogy megtalálják a Megváltót.

   Életünkben nekünk is lehetőség adódik a kimozdulásból. Néha el kell hagyjuk a saját komfortzónánkat, hogy másokkal érintkezésbe kerülhessünk. Ez a találkozás nemcsak másokkal hozhat testközelbe, hanem magunkhoz is közelebb vezet. Amikor másokkal találkozunk, akkor saját magunkat is szemügyre vehetjük. Hogyan érintette meg a szívemet az illető személynek a jelenléte? Milyen érzéseket váltott ki belőlem a találkozás? Szent Ágostonnak igaza van, amikor azt mondja, hogy jó embertársainkat szeressük, és ha nem jók, akkor is szeressük őket, hogy jobbak legyenek.

   A pásztorok tevékeny emberek voltak. Nem pazarolták el a rendelkezésükre álló időt. Egy indián legenda szerint a Nagy Szellem különleges ajándékot akart adni egy embernek. Az embernek elmondta a feltételeket: át kell mennie egy búzamezőn és meg kell találnia a legnagyobb kalászt, az utat csak egyszer teheti meg. Az ember elindult és kereste a legnagyobb búzaszemet. Addig kereste, amíg a búzatábla végéhez ért. A búzatáblából üres kézzel jött ki. Amíg kereste a legnagyobb kalászt, nem figyelt fel a körülötte levő sok búzakalászra, amit összegyűjthetett volna. Valahogyan mi is így szoktunk járni, amikor nem vesszük észre azokat a lehetőségeket, amelyek felkínál számunkra az élet.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…