Jézus így tanított az utolsó vacsorán:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!
Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
János Evangéliuma 15, 9-17
János evangélista feltárja Jézus szeretetének a dinamikáját. Az Ő szeretete különleges, mert az Atya iránti engedelmességből táplálkozik.
Ugyanakkor azokat is részesíteni akarja ebben, akik követik az Ő példáját. A szeretet új parancsolatának az újdonsága, hogy Krisztus lesz az új viszonyulási pont, és nem a Törvény. Ennek a viszonynak az újdonsága abban áll, hogy megszűnik minden addigi fel-, és alárendelés, és az Istennel való kapcsolatunk víszintes jelleget kap.
Isten újszövetéségnek népe már nem szolgaként, alárendeltként vislekedik, hanem mint választott nép, királyi és papi nemzedék.
Az élet zarándokútján Isten barátként társul hozzánk, és közelségével megadja istengyermeki méltóságunk legmélyebb értelmét.
Mi mindannyian gyermekként viselkedhetünk Isten közösségében, az Egyházban.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda