1. december, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

   Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába.

   Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

   Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok.

                                                                             Máté Evangéliuma 24, 37-44

   Jézus érkezésével kapcsolatosan kétfajta magatartást tanúsíthatunk: várjuk minden nap, vagy egyáltalán nem várjuk érkezését. A hívő keresztény számára az Úrral való találkozás örömet okoz, a hitetlen számára egy vizsgaidőszak, a számonkérés ideje.

   Már az ószövetségi próféták is nagy sóvárgással várták a Messiás érkezését. Hofbauer Kelemen szenrint az idő drága kincs, egy szempillantás alatt megtalálhatjuk Istent, de el is veszíthetjük. A jelent igyekezzük megszentelni imával, jócselekedetekkel. Időnk legyen Istené!

   Jézus az apokaliptikus irodalom szókincsével írja le az érkezését. Ebben az esetben is egymástól jól elkülöníthető csoportról beszél: egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Életünk zarándokútján nem mindegy, hogy mivel foglalkozunk. Ezen a zarándokúton gyakran kísértést szenvednek érzékeink, vágyaink, gondolataink. Életünk egyik legnagyobb kísértése a gyűjtés. Olyan dolgokkal próbáljuk pótolni a lelkünkben feltörő űrt, amelyek lassanként Isten helyébe lépnek. Ezt lovagolják meg a modern kor reklámai, kereskedelmi kínálatai. Ünnepek előtt jól tudják, hogy az emberek éhesek, szomjasak a szeretetre, és ezt a lelki igényüket aknázzák ki, és használják fel saját portékájuk eladására.

   Mi igazából az Úr után vágyakozunk, adventi reményeink, vágyaink, csak az Úr jelenlétében találnak szelídségre, szeretetre. “Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból: üdvösségünk közelebb van, mint amikor hívők lettünk.” (Róm 3, 11b)

 Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…