11. február, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek.

   Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott.
Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.

                                                         Márk Evangéliuma 6, 53-56

   A Genezáreti tó partján betegek tömege találkozott Jézussal. Korunk egyik nagy hibája, hogy csak a betegek szomatikus oldalát vizsgálja, de nem foglalkozik eleget a betegségek lelki szövődményeivel. Tanulmányok kimutatták, hogy ahol a betegekkel szépen bánnak, szeretettel veszik körül őket, ott a gyógyulási folyamat hamarabb beáll. Dosztojevszkij a XIX. sz. lelkiismerete találóan állapította meg a betegekkel kapcsolatosan: “Emberszeretre, gyöngédsére, testvéri részvétre néha sokkal nagyobb szüksége van a betegnek, mint orvosságra!” Fogyasztói társadalmunkban csak az számít, aki hasznos a társadalomra nézve, a betegek, öregek csak egy plusz terhet jelentenek a mai társadalom nyakán. Jézus nem spórolt sem időt, sem energiát, amikor a betegekkel találkozott. Nemcsak meggyógyította őket, hanem hitet és erőt adott nekik. Nemcsak a gondozás, ápolás fontos számára, hanem az utóápolás is. Hogyan engedem haza a beteget? Milyen tapasztalatokat szerzett a beteg kezelése alatt? Van-e, aki otthon gondot viseljen rá? Mind olyan kérdések, amelyek talán ritkán születnek meg egy-egy kezelés után. A fontos a gyógyulás megállapítása, nem számít, hogy utána hogyan és miből él tovább a beteg. Vajon elégséges valakit meggyógyítani, de nem gondolni arra, hogy hogyan éli tovább életét?

   Jézust szerették a betegek, mert nem felülről beszélt hozzájuk, hanem szemtől szembe. Bátran a szemükbe nézett, és valóban érdekelte életük korábbi mente, és annak további alakulása. Nem ment el részvét nélkül semmiféle ínség mellett (VII.C. eukarisztikus ima), nem ment el részvét nélkül a betegek mellett. Hogyan sajátíthatnánk el ezt a jézusi lelkületet, amely mindenkire oda tud figyelni? Nem szalaszt el semmilyen gyengeséget, betegséget. Tudja, hogy a betegnek segítségre van szüksége. Nem kérdezi meg tőle, hogy mit szeretne, hanem nyomban segít rajta. Talán ez a spontaneitás volna egyik legfontosabb feladatunk.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…