9. február, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

   „Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”

                                                                   Máté Evangéliuma 5,13-16

  Mit jelent a keresztény számára só lenni? A népmesékben van utalás erre is. Létezett egy király, akinek 3 leánya volt. Amikor elérkezett az idő, hogy szétossza vagyonát megkérdezte mindegyiket, hogy mennyire szeretik őt. A legnagyobb azt mondta, mint mézet az ételben, a második, mint cukrot az ételben, a harmadik, mint sót az ételben. Mi történt? A harmadikat az elfogult király elkergette, mert nem volt eléggé bölcs. Nem volt birtokában az igazi bölcsességnek. Emberi okossággal mérte fel a dolgokat. Én milyen okosságot alkalmazok, amikor fontos dolgokban döntenem kell? Hogyan mérem fel mi használ nekem? A népi bölcsességnek erre is megvan a válasza: „Ki mint él, úgy ítél.” Folytatva a mesét: egy lakodalom alkalmával a mi királyunk is hivatalos volt. Az elbocsátott leány suttyomban megmézezte és megcukrozta a király levesét. Amikor a levest fel akarták szolgálni a harmadik lány gondoskodott arról, hogy a királynak tálalják fel a megédesített levest. A király dühbe gurult, amikor megkóstolta. Rögtön számon kérte a gazdától a dolgot. A kisebbik lány ekkor felfedte kilétét, és édesapjának eszébe juttatta, hogy annak idején mekkorát tévedett.

   A sót ízesítésre, tartósításra és a téli utak jégtelenítésére szokták használni. Minden esetben láthatatlan módon fejti ki jótékony hatását, hiányát azonban saját bőrünkön tapasztaljuk.

   Az igazi keresztény a sóhoz hasonlóan fejti ki hatását az egész társadalomban. A kovászhoz hasonlítható, amely a tésztát megkeleszti. A kereszténynek nem kell tüntetnie életével. Ha egy szót sem szól Krisztusról, akkor is prédikál magatartása. „A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt 5, 14b) Életet akar Jézus, de ízeset; életet, fénnyel telítettet, világosat. A sónak titka van: önmagában nem jó, soha nem lehet önálló fogás, de szinte minden étel rászorul, még ha egy csipetnyire is belőle.

   A só a tanítvány alázatosságát mutatja be. Kevesen figyelnek rá, nem lehet szabad szemmel látni hatását a társadalom egészére, de ennek ellenére érzik, tapasztalják szeretetének melegét, önzetlenségét, nyugalmát.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…