1. július, 2019Igehirdetések No comments

   Amikor Jézus látta, hogy nagy tömeg veszi körül, meghagyta tanítványainak, hogy hajózzanak át a Genezáreti-tó túlsó partjára.

   Ekkor egy írástudó lépett hozzá, és így szólította meg: „Mester, követlek téged, bárhová mégy.” Jézus figyelmeztette: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét.”

   Egy másik tanítványa pedig ezt kérte tőle: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Jézus azonban így válaszolt: „Kövess engem, és hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!”

                                                           Máté Evangéliuma 8,18-22

   Jézus követése látszólag könnyű. De amikor felsorolja követésének a paradoxonjait, akkor minden szimpatizáns szembe kell nézzen saját korlátaival. A Mester követése kényelmetlenséggel jár, még a legszükségesebb életkörülményeket sem tudja megteremteni saját magának. Az élővilágban mindenkinek van egy bizos otthona, ahová visszahúzódik, feltöltődik, a Mester viszont erről a szükségletről is lemond. Tanítványait is radikális lemondásra serkenti. Missziós útjukon csak a legszükségesebb dolgaikkal rendelkezhetnek. Minden fölösleges dolgot maguk mögött kell tudjanak. A küldetést sem anyagi, sem családi kötelékek nem akadályozhatják meg. Isten országa minden más emberi igénynél fontosabb.

   A potenciális jelentkezők közül valaki azt kéri Jézustól, hogy várja ki azt a pillnatot amíg édesapját elrendezi. A meghívás annyira radikális, hogy még a szülőkről való gondoskodást is figyelmen kívül hagyja. A törvény szerint akinek temteteln halottja volt, azt felmenteték a Shemától és a Tefillah felmondása alól. Jézus kérése sokkolóan hatott. Nem enged meg semmilyen enyhítő körülményt.

   A tanítványság összetett értelme az evangéliumban fokozatosan bontakozik ki. Ezek a részek kisarkítva mutatják meg a tanítványsággal járó követelményeket. Jézus követése gyakran a biztonságos otthon, saját komfortzónánknak az elhagyását is jelenti. Ilyenkor elveszítjük korábbi viszonyítási pontjainkat és szinte az ismeretlenbe megyünk. Jézus azonban nem hagyja magukra követőit. Ő ma is hív, kopogtat, döntésre serkent. Vajon szívem ajtaját ki tudom-e tárni a kopogtató Mester előtt? Melyek azok a sajátos igényeim, amelyek eltántorítanak Jézus követésétől? Milyen lehetőségeket kínálok fel Jézusnak? Csak életem kényelmét keresem áldozatok nélkül, vagy elfogadom a nehézséggel, küzdelemmel járó helyzeteket is?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…