6. november, 2018Igehirdetések No comments

   Jézus egyszer egy előkelő farizeus házában ebédelt. A vendégek közül megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!”

   Jézus a következő példabeszéddel válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma ideje, elküldte szolgáját, és ezt üzente a meghívottaknak: »Jöjjetek! Minden készen van!« De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: »Földet vettem. El kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!« A másik azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!« Egy további így szólt: »Most nősültem, nem mehetek.«

   A szolga hazatért, jelentette mindezt urának. A házigazda haragra lobbant. Meghagyta szolgájának: »Menj ki azonnal a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat, sántákat!« A szolga jelentette: »Uram, parancsodat teljesítettem, de még mindig van hely.« Az úr akkor megparancsolta a szolgának: »Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.«”

                                                                            Lukács Evangéliuma 14, 15-24

   Jézus gyakran lakomához hasonlította az Isten országát. Első olvasásra úgy tűnik, hogy csak a kiváltságosokat hívták meg. Ezek a személyek azonban nevetséges kifogásokra hivatkoznak, hiszen a föld vásárlása, az ökrök kipróbálása nem lehet igazi ürügy a lakoma elszalasztására. A nősülés komolyabb esemény az előző kettőhöz képest. Kérdés, hogy a lakoma és az esküvő egy napon lettek volna megtartva, vagy sem.

   A meghívottak előkelő származásából a farizeusokra gondolunk. Egy ilyen gazdag úr keleti szokás szerint valószínű a vele egyenrangú társait hívta meg. Talán utalás a jézusi meghívásra, hiszen először népének a vezetőihez szólt. A lakoma gazdája nem keseredik el, hanem nagy leleményességről tesz tanúságot. A társadalom megvetett tagjaihoz fordul. Olyan embereket hív meg másodszorra, akik biztos, hogy nem tudják viszonozni majd az ő vendégszeretetét.

   Ez a lakoma az üdvösségtörténetet mutatja be. Isten kezdetben prófétái által szólt az embereknek, de kevesen hallgattak rá. A végső időkben Fia által szólt hozzánk, de ez a meghívás sem volt teljesen sikeres. Isten az üdvösség szerzője, ő a lakoma szervezője. A gazda szigora ellentétbe kerül a jóságával. Először mindenkit szívesen hív, majd a meghívás kizáró jelleget kap. Isten országába is mindenki meg van híva. A meghívást azonban könnyen vissza lehet utasítani. Ennek a visszautasításnak az egyetlen kárvallottja a visszautasító.

   Az üdvösség egy olyan lakomához hasonlít, ahová Isten ma is várja akaratának a teljesítőit. De mielőtt ehhez eljutnának, előbb meg kell tudják, hogy milyen módon kerülhetnek közelebb Hozzá. Előbb van Isten közeledése, illetve megközelítése és csak utána derül ki az Ő személyes akarata az egyén életében.

   A lakomára való meghívás ma is áll. Ma azonban rajtam a sor, hogy eldöntsem, hogy mi a fontosabb számomra. Elutasítom Isten jóságát, vagy elfogadom? Milyen ügyek, problémák foglalják le az időmet? Fontosabbak Isten meghívásánál, vagy sem?

Ráduly István-Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…