4. január, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?”

   Azok ezt felelték; „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz?”

   „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt.

   A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz.

  Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”

                                                        János Evangéliuma 1, 35-42

   Keresztelő Szent János tanúsága meghozza a várt eredményt, Jézushoz csatlakoznak János tanítványai, ugyanakkor más személyek is csatlakoznak Hozzá. Két szakaszra lehet osztani ezt a jelenetet. Az elsőben Jézus meghívása található, a másodikban a tanítványok két új jelöltet hoznak magukkal.

   Jézust rabbinak nevezik, de ez még nem jelentett mestert abban a korban. Ez a tisztelet jele, amelyet János arra használt fel, hogy helyesbítse a Jézusról alkotott képet. Jézust látni, vagy Jézushoz menni kifejezések a hitet fejezik ki. Az egyik anonim tanítványt Andrással azonosítja, a megtérés után a hitvallás következik, amelyben Jézust Messiásnak nevezik meg.

   Úgy tűnik, hogy a tanítványok szinte spontán módon csatlakoztak Jézushoz. Keresztelő küldetése elérte a célját. Mi mindannyian Keresztelőhöz hasonlóan kell tanúságot tegyünk Jézus melletti hitünkről. Elsősorban személyes példánkkal tehetjük meg ezt a leghatékonyabban. VI. Pál pápa ezt a következőképpen fogalmazta meg: ,,A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is.” Hit és tanúságtétel, cselekedetek szorosan egybekapcsolódnak. Jézus az örömhír első hirdetője. Ennek a legfontosabb tárgya Isten országának a meghirdetése. Jézus evangélizálását jelek kísérték, amelyek hatékonyabbá tették a tanítását. Az evangelizáció nyomán közösség jön létre, amely Jézus nevében gyűl össze, és az a közösség, amely az örömhírt befogadta annak egyúttal a terjesztőjévé, hirdetőjévé kell váljon. Mi ,,választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagyunk, hogy annak dicsőségét hirdessük, aki a sötétségből meghívott minket csodálatos világosságára”. (1 Pét 2,9)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom