7. július, 2019Igehirdetések Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel!” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
  

Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.

   Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, . Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.

                                           Máté Evangéliuma 9,18-26

   Amikor életünkben bizonyos nehézségek, lehetetlen helyzetek jelentkeznek, akkor a hitünk minősége megváltozik. Előtte gyermekded hitünk szinte szárnyalásra adott okot, de a megpróbáltatásokban megedzett hitünk férfiasabb, határozottabb, valósághűbb lesz. A hivő emberek is a földön két lábbal járnak, de tekintetük az eget, illetve Krisztus tekintetét szemlélik. A remény már nem enged helyet a csalódásnak, a beletörődésnek. Már biztosak vagyunk abban, hogy életünk nem a véletlenek végtelen sorozata, hanem az Isten által megálmodott történés. A véletlennek már többé semmi köze az életünkhöz.

   Két hölgy a saját életében tapasztalta meg a fentieket. Az egyik 12 éve gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, a másik már idő előtt elhagyta a síralmak völgyét. A vérfolyásos asszony már mindent kipróbált, az orvosi tudomány már semmit sem tudott segíteni rajta. És pontosan ott kezdődik el a gondviselés csodálatos pillanata, amikor már emberileg nincs kiút. Itt érhető tetten Isten gondviselése. A vérfolyásos asszony többé már nem kételkedik, biztos abban, hogy Jézus meg tudja oldani legégetőbb problémáját. Nem a fizikai nyomor a legnagyobb, hanem a kitaszítottság tudata. A közösség nem tudta elviselni ezt az asszonyt, betegsége miatt karantinba kényszerítik.

   Tisztátalansága miatt nem szabadna senkit sem megérintsen. Mégis létezik egy olyan személy, akit ha megérint tisztátalan kezével, testével nem válik tisztátalanná, mert nem tudja megváltoztatni annak a kegyelmi állapotát. A szent, a tiszta képes egyedül ezt a betegséget integrálni és meggyógyítani. Ő az egyetlen, aki nem fél a betegség szerencsétlen következményeitől. Számára nem jelent különösebb terhet ez az áldatlan helyzet. A vérfolyás megszűnik, és az asszony visszanyeri testi-lelki épségét. Ugyanakkor a hit megváltoztatja az életét, az elfogadás, a gyógyító szeretet tanítványa lesz belőle.

   Jairus végső kétségbeesésében nem törődik Jézus ügyével, hanem segítséget kér Tőle. Számára nincs más lehetőség. A barátok, a jó ismerősök nem tudtak segíteni rajta, de egy olyan ismeretlen személyre talált, aki még visssza tudja fordítani ezt a lehetetlennek tűnő helyzetet. A hit lét-kérdéssé változik. Nincs más lehetőség, mert minden előző lehetőség kimerült. Csak Jézus élete adó szeretete tud igazi, elfogadható segítséget nyújtani.

   A bűn miatt gyakran halottként viselkedünk. Nem az élet járja át gondolatainkat, cselekedeteinket, hanem a pusztulás. És ezen a pusztulásra ítélet úton mindig valaki szembe jön velünk, életet hoz magával. Nem ítélkezik, nem tesz szemrehányásokat, hanem fölkelt, fölébreszt egy olyan mély álomból, amely szinte elpusztított, magával ragadott minket.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom