11. szeptember, 2019Igehirdetések No comments

   Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:

   „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.

  Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.

   Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.

   Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt.

   Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.

   De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.

   Jaj, nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.

   Jaj, nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!

   Jaj, nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”

                                                          Lukács Evangliuma 6, 20-26

   A hegyi beszéddel kezdődik az Egyház hivatalos beiktatása. Jézus új Mózesként jelenik meg a nép előtt kinyilatkoztatva küldetésének a legfontosabb pontjait. A boldogságok a szerencsés, örvendező emberekről árulkodnak. Lukács nem változtat a szegénység társadalmi vonatkozásán. A messiási korszak a szegénység megszüntetését és az általános jólétet fogja jelenteni. Nem azért nevezi boldogoknak a szegényeket, mert ők ezáltal közelebb vannak Istnehez, hanem azért mert Isten helyre fogja állítani ezt a társadalmi kizsákmányolásból eredő igazságtalanságot. Persze ez nem most és azonal következik be, hanem a messiási korszakra lesz jellemző, ahol mindenben Isten lesz a legfontosabb szerző, jótékonykodó.

   Az üdvtörténetben mindig léteztek olyan személyek, akiket üldöztek, és ez alól nem lesz kivétel Jézus követője sem. Nem tudjuk meg pontosan, hogy mi az üldözötteknek az örömforrása, de ezáltal is egyre jobban hasonlítanak Mesterükhöz. A kezdeti korszakban konkrétan azokról a csoportokról van szó, akiknek még hatalmuk van a fenálló társadalmi rendszerben, hogy akadályozzák az evangélium terjedését. Az éhínség és az üldöztetés égi távlatot nyitnak meg, hiszen a megszüntetésük még várat magára, inkább természetfölötti megoldást kínál fel.

   A boldogságok ellensúlyozására keletkeztek a jaj-ok, amelyek azokat célozzák meg, akik a boldogtalanságok, a kizsákmányolások, üldöztetések okozói. Kilátásba helyezi a bűnösök, főleg a kizsákmányolók, gyilkosok bűnhődését. Nemcsak a társadalmi igazságtalanság szerzőit ítéli el, hanem azokat is, akinek az lett volna a feladatuk, hogy felemeljék a hangjukat az elesettek mellett. Már a királyi udvarokban is szokás volt, hogy a ,,rendbontókat”, illetve a forradalmárokat elhallgattatták, a cinkosokat pedig megjutalmazták. A keresztény nem lehet cinkos a fenálló társadalmi igazságtalanságok láttán. A dicséret itt pejoratív értelemben jelenik meg. A dicsérők társasága azokat dicséri, akik szemet hunytak az igazságtalanságok láttán. Nem a legjobb jelző egy közösség számára, ha csak dicséretet kap. Azt jelzi, hogy az illető közösség nem sokat tett a szegények, elnyomottak érdekében. Pontosan ezért kell vigyázzanak az Egyház és annak a képviselői, hogy ne az olcsó népszerűséget, az édes semmittevést keressék, hanem Krisztushoz hasonlóan vállalják a konfrontációkkal járó küzdelemeket.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom