10. november, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás:

   „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez.

   Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.

   Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”

                                                                Lukács Evangéliuma 20, 27-38

   A zsidó törvény szerint, ha egy asszony megözvegyült, akkor a férjének a vagyona az özvegy sógorát illette meg. Az özvegyasszony eldönthette, hogy újra férjhez megy, vagy a sógoránál keres magának menedékhelyet.

   A szadduceusok egy nevetséges kérdéssel állnak Jézus elé. Szerintük nagy gondot jelenthet a feltámadottaknak, ha egy asszony hétszer özvegyül meg, mert a feltámadás után nehéz lesz eldönteni, hogy kinek a felesége marad. A feltámadás utáni életet a földi élet folytatásaként értelmezték. A kérdés még furcsább részükről ha belegondolunk abba, hogy valójában nem hittek a feltámadásban. Az is kétséges, hogy ilyen jó tapasztalatuk lett volna a házassággal kapcsolatban.

   Jézus azonban nem utasítja el őket azon a címen, hogy csak gúnyolódni akarnak vele, hanem egy másfajta megközelítésbe helyezi a válaszát. Három fontos dolgot tisztáz le a kérdezőknek: különbséget kell tenni a világ fiai és az Isten fiai között; Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké; mindenki Istenért kellene éljen.

   Minden emberi életnek csak akkor van igazi értelme, ha elfogdajuk, hogy minden létezés forrása Isten. Sajnos sokan úgy élnek, mintha Isten nem létezne, és sokan úgy halnak meg, mintha sohasem éltek volna. Boldog az az ember, aki úgy él, cselekszik, és úgy hal meg, hogy Istennek él, Istenért tesz mindent és Istenben hal meg.

   Elsősorban arról értesülünk, hogy mi nem lesz a mennyországban. A Jelenések könyvében pedig Isten úgy jelenik meg, mint vigasztaló, aki minden könnyet le fog törölni a szemünkről. A mennyei boldogság abban áll majd, hogy Istennel fogunk egy örökkévalóságon át lenni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…