10. március, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.

   Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.”

   De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.”

   Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.”

   Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.”

   De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”

   Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.

                                    Lukács Evangéliuma 4, 1-13

   Életünk bizonyos szakaszaiban nehéz döntéseket kell hoznunk. Jézus a Lélek segítségével fog neki a negyvennapos böjtölésének. A kísértő ez emberi élet alapvető szükségleteit használja fel ellene. Először a kenyérrel kísérti. A kenyér hiánya fokozza a böjtölés nehézségeit. Ugyanakkor a böjtölés igazi érteleme: Jézus lemondása istenségének a kiváltságairól. Lemond az átváltoztatás hatalmáról. Folytatja az eredeti tervet. A böjt folyamán mi gyakran erős kísértéseknek vagyunk kitéve. Miután jóllaktunk könnyebb böjtölni, és erről prédikálni. Az igazi gond akkor keletkezik, amikor amúgy sincs ételünk, és valóban önmegtartóztatást kellene gyakoroljunk. Jézus reakciójából a választott nép pusztai vándorlással kapcsolatos tapasztalataival találkozunk.

   A magas hegy az emberi törekvéseknek a becsvágyát jelképezi. Jézusnak nincs szüksége erre a gonosz hatalomra, ez nem politikai, sőt nem is aktivista, hanem lelki. Nem akar és nem is tud senkinek többet bizonyítania. Nincs szüksége a világ lába alá hajtására. Tanítványaink azt tanította, hogy ha elsők akarnak lenni, legyenek a többiek szolgálatára. Az igazi hatalom nem a saját képességeinkek, erőforrásainknak a kecsegtetése, hanem azok Isten alá való rendelései.

   Az utolsó kísértés az öngyilkosság lehetőségét próbálja érvként felhozni Jézusnak. Azt szeretné elhitetni Jézusal, hogy az élet rabszolgság és Isten egyedüliességét is hangsúlyoza. Ezt a negatív elképzelést magyarázza meg Jézus. Nem a hatalommal van a baj, hanem a szándékkal. Hogyan gyakorolom ma hatalmamat a rám bízott emberekken? Valóban fel-tudom-e venni a harcot a körülötem levő környezetemmel, vagy megyek a többiek után, mint jó birka?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…