11. június, 2018Igehirdetések No comments

   Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére.

   Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok.

                                                                                             Máté Evangéliuma 10,7-13

   Jézus missziós parancsában négy témát sorakoztat fel: a betegek gyógyítását, a halottak feltámasztását, leprások megtisztítását és az ördögűzést. A küldöttektől pedig eszköztelenséget követel. A küldetés teljesítésére kapott kegyelmeket ingyen kapták, ezért nem követelhetnek utánuk pénzt, vagy bért. Nem támogatja a házalást. Azt a tanácsot adja, hogy olyan házba menjenek, ahol becsületes, jóhírnévvel rendelkező emberek laknak. Egy másik helyen azt is leszögezi követőinek, hogy az ételben ne válogassanak (Lk 10, 7).

   A szektás csoportok nem nagyon veszik figyelembe, ezt a szentírási szakaszt, hiszen gyakran erőszakos térítést végeznek. Házalnak, olyan személyeket keresnek fel, akik magányosak, illetve egészségileg, vagy anyagilag csődbe kerültek. Ilyen állapotban könnyen manipulálni lehet egy elkeseredett személyt, aki rendes körülmények között még szóba sem állna velük.

   Közösségünkben élt egy asszony, akit öreg korára a gyermekei gondoztak. Az asszony a falu közösségéhez tartozott, esze ágába sem volt más hitre térni. Amikor a gyermekeihez került egy városba, akkor a gyermekei hatására áttért egy szektás közösséghez. Egy olyan személyről van szó, aki szinte egész életén keresztül a közösségünkhöz tartozott. A falu közösségétől elszakadva azonban sokkal kiszolgáltatottabbá vált. Már nem számított a régi közösség, alkalmazkodnia kellett gyermekeinek a meggyőződéséhez.

  Amikor kiszolgáltatottabbak vagyunk másoknál, akkor könnyebben hajlunk a kompromisszumokra. Nemcsak életünk, hanem hitünk is válságot szenvedhet. Ilyenkor derül ki, hogy sziklára építettük életünket, vagy homokra. A homokra épített élet nem állja meg a helyét, ezért mindig újabb megoldásokat keres. És az első kikötőnél lezátonyozik, mert már nem tud megküzdeni az élet hullámveréseivel.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…