1. december, 2018Igehirdetések No comments

   Jézus ezeket a szavakat mondta tanítványainak a világ végéről:

   Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap, mert mint a tőr, úgy fog lecsapni a föld színének minden lakójára. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik és megállhassatok az Emberfiának színe előtt.”

                                                                             Lukács Evangéliuma  21, 34-36

   Jézus kenyere a tanítás és a virrasztás. Ez a két magatartás kellene jellemezze a megtért keresztényeket is. Ez a tanítás elsősorban tanúságtétel és nem iskolás módszerekkel tartandó előadást jelent. Az ítélet időpontja bizonytalan, ezért a keresztények mindig készenlétben kell legyenek. A szent író a tobzódásban és az alaptalan aggodalmaskodásban látja a készenlét veszélyeztetését. Aki a mulatozásba, vagy a tivornyázásba menekül nem tud szembenézni önmagával, mert mindig a rendetlen vágyai, ösztönei irányítják. Döntéseiben a szenvedélyeitől függ, ezért nem tud tisztán látni. A túlzott aggodalmaskodás elveszi a reményt. A világi problémák túl sok lelki energiát szívnak el az embertől, ezért nem tud a lényeges dolgokra figyelni. A lelki növekedést szolgáló lényeges dolgok elmaradnak a lényegtelen világi gondok miatt. Az értékek önkéntelenül is felcserélődnek. A magvetőről szóló példabeszédben már szó volt a tövisek közé eső magokról. Ezek pontosan a világi gondokat és a különböző élvezeteket jelképezik, amelyek idővel elfolytják a mag, azaz a hívő keresztény életét.

   Az evangélista a felküszéléshez az imát és a virrasztást tartja a legfontosabb eszközöknek. Ezek hiányában a keresztény lélek elkorcsul. Nem tud fejlődni és növekedni. A világi gondok elrabolják lelkéből a szükséges lelki készleteket.

   Aki ügyel az imaéletére és virrasztani is tud, az nyitva tartja a lelkét az Úr érkezésére. Akkor már nem számít, hogy az Úr tolvaj módjára jön, vagy hatalmas katasztrófák előzik meg az eljövetelét, mert a keresztény lélek állandóan nyitott lesz Krisztus befogadására. “Mindenkire vár egy nap, amely a kegyelem és az ítélet, barátként vagy ellenségként érkező Emberfia napja lesz.” (Ortensio da Spinetoli; Lukács)

   Jézus érkezése számodra ítélet, vagy üdvösség lesz? Barátként fogod Őt várni, vagy ellenségként? Mit kell tegyél annak az érdekében, hogy az a nap ne az ítéleted napja legyen, hanem a megváltásod napja? Hogyan készíted fel lelkedet, a Jézussal való találkozásra? Milyen konkrét lépéseket teszel üdvösséged érdekében?

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…