5. június, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott:

   Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál.

   Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás.

   Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból.

   Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.

                                                                  János Evangéliuma 17, 11b-19

   Elmenetelével Jézus nem hagyja magukra a tanítványokat, hanem az Atyának szenteli őket. Főpapi imájában újból visszatér az egység motívumára. A világ az ellenséges környezetet jelöli meg. Egyedül Júdás esett ki Jézus megtartó gondviseléséből. Ezt önként választotta, hiszen nyugodtan megmaradhatott volna a tizenkettőnek a közösségében.

   Jézus felajánlása az áldozatokra emlékeztet, amelyeknek kiengesztelő és kultikus szerepük volt. Az újszövetségi áldozatban Jézus vére szenteli meg a meghívottakat. Ezt igyekszik részletesebben kifejteni a Zsidókhoz írt levél. Nemcsak Jézus vérének, hanem az ige befogadásának is tisztító jellege van. Jézus tanítása az élet igéje, amely megszenteli azokat, akik tettekre váltják őket.

   Itt jól körülhatárolható a világ és a kívülállók közti feszültség. Jézus kivonta apostolait a világ befolyása alól, a kísértés azonban továbbra is megmarad, hiszen még a világban kell maradniuk.

   Az igazság fegyvere áll rendelkezésükre, amely az Atyától jön. Az evangélium tartalmazza azokat az igazságokat, amelyek mindig a tanítványok rendelkezésére állnak. Ezek figyelmes olvasása, a rajtuk való elmélkedés egy olyan lelki kincstárat rejtenek magukban, amely megtartja őket a világban.

   Ugyanakkor Jézus átadja nekik a saját küldetését. Mivel már megszentelődtek a tanítás által, most rájuk hárul a világ megszentelésének az isteni feladata. Ez a kiválasztottság tölti el őket örömmel. A világot azonban ürömmel tölti el, mert más elvekre helyezte saját életét. A világ a széles úton jár, amely bizonytalan és veszélyes. Ezzel párhuzamosan a tanítványok a szűk úton járnak, amelyen Jézus kíséri őket. Az életszentséget nem egy világtól elidegenedett létben kell megvalósítsák, hanem pontosan az istentelen világban.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom