12. január, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben, amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt a leprás meglátta Jézust, arcra borult előtte, és kérlelte: „Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engem.”

   Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Jézus meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább – mondta –, mutasd meg magadat a papnak, és gyógyulásodnak bizonyságául ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte!”

   A gyógyítás híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult Jézushoz, hogy hallgassa, és betegségeiből gyógyulást nyerjen. Ő azonban inkább egy magányos helyre vonult vissza, hogy imádkozzék.

                                    Lukács Evangéliuma 5,12-16

   Jézus korában bizonyos bőrbetegségeket rituális tisztátalanságnak minősítettek. Akiről kinyilvánították, hogy tisztátalan az a közösségtől elkülönülten kellett éljen. Innen érthető a leprás ember kérésének sürgős volta. Meg akar szabadulni a tisztátalanság terhétől, vissza akar menni otthonába, a közösségbe. Jézus nagylelkűségét bizonyítja, hogy az embert azonnal meggyógyítja. A gyógyítás szavak és érintés által történt. A leprás szó szerint azt kérte, hogy nyilvánítsa ki tisztának, azaz rehabilitálja a közösség előtt. A papok nem tehették meg, ezért a híres Tanítótól kér segítséget. Jézus azonban nem szegi meg az előírásokat, hanem a papokhoz küldi.

   Korunk egyik leplezett leprája nem a bőrbetség, nem is valamilyen rituális tisztátalanság, hanem a közömbösség. Amikor mások szerencsétlen sorsa iránt nem érzünk együttérzést, amikor nem tudunk másoknak megbocsátani, akkor mi is tisztátalanná válunk Isten előtt. Jézus számtalaszor elmondja, hogy mindig meg kell bocsássunk az ellenünk vétekzőknek. Ez nem egy könnyű folyamat, de Jézus segítségével könnyíthetünk helyzetünkön. Ha elhatározzuk, hogy meg akarunk bocsátani az ellenünk vétkezőnek, akkor már könnyebben át tudjuk hidalni a lelkünkben érzett haragot, vagy sebzettséget.

   Nekünk is szükségünk van Jézus gyógyító érintésére, amely mindig megtisztítja lelkünket a holt cselekedetektől, még a pótcselkedetek kényszerétől is. Akkor már nincs szükségünk az erőltetett nyájasságra, amely leleplezett rosszindulat. Nem kell másoknak semmit sem bizonyítsunk, hiszen Jézus elfogad minket gyengéinkkel, sebeinkkel együtt. Ahhoz, hogy gyógyulásunk teljes legyen szükségünk van a kiengesztelődésre. Képzeletben levelet írunk Jézusnak, vagy elmondjuk Neki mások iránt érzett neheztelésünket. Ő biztosan meghallgat minket, és a bajok kimondása egy fontos lépés a gyógyulásunk útján. Utána következhet a tulajdonképpeni kibékülés, amikor Jézus nevében bocsánatot kérek, vagy megbocsátok az embertársamnak. Imába foglalt bajaink, problémáink, már nem tudnak uralkodni fölöttünk, mert átadtuk őket Jézusnak.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…