6. március, 2019Publicisztika No comments

Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!

   A közelmúltban a katolikus családvédő szervezetek egyik nemzetközi találkozóján egy delegátus kifejtette, hogy mai szekularizálódott társadalmunkban szerinte teljesen hiábavaló fáradozás a keresztény értékeket propagálni. Úgy gondolja, hogy az emberek manapság oda se figyelnek, ha valaki vallásról, kereszténységről beszél, az „érték” számukra döntően anyagi természetű dolog, a „szent”, az „öröm”, a „szeretet” pedig bizonyos anyagi javak hatására kialakuló, múló érzelem. Hiába próbálnak tehát a katolikus házaspárok az evangéliumnak megfelelően élni és tanúságot tenni a házasság szentségéről, a mai ember legfeljebb egy elnéző mosollyal reagál. Valóban, a felületes szemlélő úgy láthatja, hogy mai társadalmunkban a boldoguláshoz mindennél fontosabbak az anyagiak, és a jó és biztos pozíció. Ha ezek megvannak, lehet szó akár házasságról is, de az a boldogság szempontjából – úgymond – „nem oszt és nem szoroz”.

   A házasságnak maga Isten a szerzője. A házasságra szóló meghívást a férfi és a nő a saját természetében hordozza, ugyanakkor mindig ott lappang közöttük a meg nem értés, az uralomvágy, a hűtlenség, a féltékenység. Ezek nem a férfi és a nő természetéből, nem is kapcsolatuk természetéből, hanem a bűnből származnak. A házastársak csak a kegyelem segítségével valósíthatják meg az életnek azt az egységét, amire őket Isten „kezdetben” teremtette. „Embernek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,26)

   Hogyan tudtok tanúságot tenni arról, hogy a keresztény házasság nagyobb esélyt ad a boldogságra, mint a szekuláris-liberális párkapcsolat?

   A házasság akkor tölti be Isten szándéka szerinti hivatását, ha a házasulandók mindegyikében teljes egység és harmónia jön létre a másikkal, ha – hasonlóan a közlekedőedényekhez – az emberi, erkölcsi és lelki értékek kölcsönös cseréjével a házastársak eggyé válnak. Tartós, egész életre szóló házasság azonban nem jöhet létre az egész életet felölelő hűség nélkül. Napjainkban egyre gyakoribbak a kérészéletű házasságok, amelyekben az egység, ha látszólag létre is jön, csak ideig-óráig áll fenn. A teljes egység nem jöhet létre hűség nélkül, az egységet csak megközelíteni tudó házasság könnyen esik a hűtlenség áldozatává (ld. Ferenc pápa beszédét a Rota Romana tagjaihoz, 2019. január 29-én).

   A hűség és az egység általában fontos a személyközi és a társadalmi kapcsolatokban is. Mondjatok példákat arra, hogy az „egység” hiánya milyen gondokat okozhat például egy sportegyesületben, egy munkahelyen vagy egy orvosi intézményben! Milyen következményei vannak annak, ha egyesek nem tudnak jóban-rosszban hűségesen kitartani barátaik mellett?

   Isten népén belül a keresztény házastársak sajátos kegyelmi ajándékokat kapnak. A házasság szentsége közvetíti a házasélethez szükséges kegyelmeket, föltételezve, hogy a felek nem állítanak akadályt a kegyelem útjába. E kegyelmek forrása Krisztus, aki „velük marad” a házasság nehéz perceiben is, amikor „esteledik”, és erőt ad nekik, hogy egymást természetfölötti, nemes és termékeny szeretettel szeressék, hogy segítsék egymást a házaséletben, a gyermekek elfogadásában és nevelésében. E kegyelmek üdvszerzővé emelik a férfi és a nő kapcsolatát. Az ilyen házasság Krisztus és az Egyház szeretetkapcsolatát jelképezi.

   A szentségi jel a megkeresztelt férfi és nő házassági szándékának kölcsönös kifejezése (matrimonium consummatum); a szentség kegyelmi tartalma (res et sacramentum) a felek halálig tartó egymás iránti szeretete. A házassági kötelék így hasonlít ahhoz az eltörölhetetlen jegyhez, mely benne van a keresztségben, a bérmálásban és az egyházi rendben is. Már a keresztség eltölti a hívők életét szentségi jelleggel, és ezt a további szentségek részletezik az élet szükségleteinek megfelelően. A házasság éppen a szeretet vonalán adja meg a szorosabb beoltást a megváltás misztériumába. A felek az odaadó, áldozatos szeretetben válnak Krisztushoz hasonlóvá, de ezt a kegyelmet tudatosítani kell és életté kell váltani. A szentségi jelleget nem úgy kell érteni, hogy az valami ráadás a házassági kapcsolathoz, hanem maga a házassági kötelék válik szentséggé akkor, amikor szándékukat kölcsönösen kifejezik.

   Ez az életszövetség a természet rendjén is nyugszik. Mivel a férfi és a nő egész személyes odaadásáról van szó, amelyből utódok is származnak, azért kell, hogy a házassági szándék föltétlen és végérvényes legyen. A házasság értelme a felek kölcsönös kiegészítésében, tökéletesítésében és egységében található meg (vö. Ter 2,18 és Ef 5,21–33), ugyanakkor túlmutat a felek kapcsolatán, mert megvan a kifelé mutató cél is, a gyermekek nemzése és ezzel a család, a társadalom, az Egyház szolgálata. Ez a cél a férfi és a nő egységéből, életközösségéből következik. A gyermek vállalásával Isten teremtő tevékenységében részesednek, s így életközösségük be van állítva a teremtés és az üdvrend nagy összefüggésébe. A gyermek a házasság lényegéből fakad, de azért a házasságnak ott is megvan az értelme, ahol az magtalan. Életközösségük akkor is a kölcsönös tökéletességet szolgálja, s akkor is tanúi lehetnek Isten szeretetének a világban. Ha valaki tudatosan kizárja házasságából a gyermekáldást, akkor a szándék fogyatékossága érvénytelenné teszi a házasságot. A II. vatikáni zsinat is a felek kölcsönös egymás iránti szeretetét nyilvánítja a házasság életadó elemének, s ugyanakkor a gyermekre való irányulását is hangoztatja. Egy férfinak és egy nőnek az életközössége az élet egész tartamára vonatkozik. Bár az ember törékeny és állhatatlan, a szándékát meg is változtathatja, de a házasság természetének és követelményének csak a teljes és végleges önátadás felel meg. A szentségi házasság Krisztus és az Egyház örök kapcsolatának jelképe.

   Az egység és a hűség, a házasság e két nélkülözhetetlen és lényegi értéke nemcsak a jövendőbeli házastársak megfelelő oktatását teszi szükségessé, hanem az Egyház, különösen a püspökök és a papok lelkipásztori tevékenységét is, a családok kísérését alakulásuk és fejlődésük különböző szakaszaiban. A házassághoz hármas felkészítésre van szükség: távoli, közeli és folyamatos felkészítésre. Jó, ha ez utóbbi komolyan és strukturálisan átfogja a házastársi élet különböző szakaszait, gondos képzéssel, amely nem csak a világi életben is fontos természetes ismeretekre és készségekre irányul, hanem a természetfeletti, örök igazságokra és javakra, hogy növelje a házastársakban a hivatásukkal járó természetfeletti értékek és kötelezettségek tudatosságát.

Hogyan tudjátok támogatni plébániátokon a házasságra való távoli és közeli felkészítést és a házasságok folyamatos kísérését?

   A keresztény házasságok és értékek propagálását ellenző szakértő felszólalására egy másik delegátus válaszul elmondta: végzett egy kis magánkutatást arról, hogy mi a környezetében élő családok közül azok titka, akik derűsek, jó kapcsolatban vannak mindenkivel, dolgosak és termékenyek és láthatólag megelégedettek. Arra a megállapításra jutott, hogy ezekben a családokban a házaspár a közöttük felmerülő nézetkülönbségeket soha nem veszekedéssel oldja fel, hanem kölcsönösen egymás javát keresve, mindenben tudatosan törekszenek az egységre. Ebből már szinte következik, hogy esetükben a hűtlenség fel sem merül. Egység és hűség – a keresztény házasság két nélkülözhetetlen és lényegi értéke. A szekularizálódott társadalomban egységben és hűségben élő házaspárok életükkel, példájukkal egyszerre propagálják a keresztény házasságot és értékeit. Ha őket támogatjuk, a keresztény házasságeszményt hirdetjük.

Bíró László tábori püspök,
az MKPK Családbizottságának elnöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…