7. december, 2018Igehirdetések No comments

      Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”

     Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?”

      „Hisszük, Uram!” – felelték azok.

     Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!”

     Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.

                                                                   Máté Evangéliuma 9, 27-31

   Jézus nyilvános működésének kísérő jelei a csodák, amelyek mindenféle betegséget meggyógyítottak. Azt lehetne mondani, hogy nem csak a testi bajokat, hanem a lelki bajokat is eredményesen gyógyította. Ő az ember teljes rehabilitációjának a mestere. Nemcsak a beteg baját látta, hanem a lelki küzdelmeit is észlelte és orvosolta.

   A két vak embert úgy állítja be, mintha igazából nem is tudnák, hogy mit szeretnének. Lehetséges, hogy oly sokká voltak ebben a vaksági állapotban, hogy már szinte kínossá vált számukra a látásnak az egyszerű gondolata is. Valahogyan korunk lelki vakságához hasonlítható az állapotuk, amely nem tud mit kezdeni a bűnnek a kérdésével. Az Egyházról is lépten-nyomon azt halljuk, hogy túlzottan moralizál, sérti az emberek önérzetét, vagy az önbecsülését. Igazából pontosan ezeknek a visszaszerzését akarja azáltal, hogy megmutatja a bűn tragikus következményeit. A kegyelem állapota nélkül valóban vakságban szenvedünk. Olyanok vagyunk, mint az a székely ember, aki megrészegedett és amikor kijött a kocsmából nekiment egy villanyoszlopnak. Mivel körbe kereken járta azt gondolta, hogy befalazták. A hit fényének az elvesztése valóban vakaságot okoz az embernek. Már nem látja a környezetét, az embertársait, hanem saját nyomorú állapotának az állandó szemlélője marad. Nem látja a kiútat a saját problémáiból, ahogyan mondani szokták nem látok ki a sok feladatból, munkából, kötelességteljesítésből stb. Nem látunk ki, mert nem tudunk másra összpontosítani, csak a saját porblémánkra. Ez a szűk látókörüség keseríti meg sok mai embernek az életét. Jézus feltárja szemeink előtt létünk valódi horizontjait, ahol nem maradunk a saját problémáink közelében, hanem észrevesszük embertársaink létének nehézségeit is.

   A keresztény a világ világossága kell legyen. Nem vakítóan kell ragyogjon, hanem szelíden és meghitten. Nem mások hibáira világít rá, hanem azokra a lehetőségekre, amelyek rendelkezésünkre állnak egy szebb, átláthatóbb élet érdekében. Aki már lát, az másokat is a világosságra tud vezetni.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…