24. június, 2019Igehirdetések No comments

   Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki.

   A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!”

   Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent.

    Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.”

  A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

                                                       Lukács Evangéliuma 1, 57-66.80

   “Az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála” (Lk 7, 28) – hangzik el Jézus ajkáról János küldetésével kapcsolatos vallomása. Az emberek között nagy tekintélynek örvendett Keresztelő, de Isten országában Jézus van az első helyen.

   Keresztelő Szent János születését úgy írja le az evangélista, mint egy ígéretnek a beteljesedését. Megint igazolódik az a mondás, hogy “mind, akik félik az Urat, őbenne bíznak, aki gyámoluk és védőpajzsuk” (Zsolt 115, 11). Zakariás némaságának a bizalmatlanság volt a jele. Egy papnak, aki szolgálatot végzett Izrael körében fontos volt a beszélő képessége. Zakariás az angyali üdvözletkor nem tudta felfogni, hogy ilyen előrehaladott korban, hogyan születhet gyermeke. Innen származik a némasága. Gyakran dicsérte az Urat a szentek szentjében, de most el kell hallgatnia, mert kételkedik. Ilyen állapotban senki sem lehet Isten prófétája, szócsőve. A csend megtanítja az alázatosságra. Nem neki kell továbbra is beszélnie, hanem Isten szólal meg némasága által. Isten hallgatása erősebb minden emberi szónál. Most Zakariásnak kell ezt saját bőrén megtapasztalnia.

   A név közös kiválasztása azt az egységet fejezi ki, ami Zakariás és Erzsébet között létezik. Az együtt töltött évek során megtanultak közösen gondolkodni, egymás gondolatait olvasni. Nincs szükségük döntéseik külső igazolására. Házasságukban megerősödtek, és elérték az egységet. Nem kényszerű konformizmusról van szó, hanem inkább összhangról. Az is rendhagyó, hogy előbb Erzsébet nevezi meg a gyermeket. Egy nagyon erős patriárkális rendszereben ez forradalmi cselekedetnek minősült. Ugyanakkor szakítottak egy jól megrögzött hagyománnyal. Nem az édesapja nevét örökölte, hanem az Isten által kiválasztott nevet. Az új név, új küldetést jelent. János életén keresztül Isten megkegyelmezése, irgalmassága mutatkozik meg. Máriához hasonlóan szüleivel együtt most már János is énekleheti: “Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad” (Lk 1, 50).

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…