25. február, 2019Igehirdetések No comments

   Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük.

   Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?”

   Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.”

   Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá.

   Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott.

   Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!”

   Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!”

   Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és siket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!”

   Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt.

   Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”

                                                     Márk Evangéliuma 9, 14-29

    A szentírás gyakran lelki betegségekkel kapcsolja össze a különböző testi betegségeket. A Tábor-hegyi színeváltozás után Jézus apostolaival a tanítványokkal találkozik. Egy súlyos betegségtől meggyötört fiúról számolnak be neki. Az apa vallomásából derül ki, hogy itt nemcsak egyszerű testi betegségről van szó, hanem a gonosz lélek tartja hatalmában a beteg fiát. Nagyon fájdalmasan érinti a szülőket, amikor magatehetelenül állnak beteg gyermekük ágyánál. Amikor az orvostudomány sem tud megfelelő kezelést nyújtani, akkor a végső megoldás Istennél van.

    A megszállott gyermek meggyógyítása alkalmat ad Jézusnak arra, hogy a hitről tanítson. Elsősorban a hit hiányára hívja fel a jelenlevők figyelmét, utána az apához fordul. Az apa hite a gyermek gyógyulásával párhuzamosan fejlődik. Az apa beismeri, hogy képtelen a hitre. Ez az őszinte vallomás képesíti őt arra, hogy megadja magát a kegyelemnek, amely már működni kezd lelkében. Az Istenre való utaltságának tudata segíti őt abban, hogy felismerje a hitnek az erejét.

   A gyermek gyógyításának kezdete mutat rá a betegség lelki vonatkozására. A némaság lelke külső gesztusokkal reagál Jézus gyógyító tevékenységére. A rezgés és a kiáltás a némaság lelkének az utolsó próbálkozása. Nem szívesen hagyja el az önmagával meghasonlott gazdáját, ezért a végsőkig harcol a gazdatest megőrzéséért. A végső szó azonban Jézusé, aki egyetlen szavával kiűzi a megszállót.

   A történet a hit fontosságát hangsúlyozza ki. Hit nélkül az ember könnyen a gonosz lélek hatása alá kerül. A hitben erős keresztény azonban védettséget élvez, mert élete Krisztusra alapszik. Életének minden szintjén az a biztos bizalom vezeti, hogy egyedül csak Istentől kaphat eligazítást és gyógyulást.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…