9. július, 2019Igehirdetések No comments

   Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”

   Jézus ezután bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt.

   Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz:

   „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”

                                      Máté Evangéliuma 9, 32-38

   Hallgatni arany, szokták mondani az emberek. Azonban létezik egy kínos hallgatás is, amikor helyzetünk, lelki állapotunk leírására nem találjuk a megfelelő szavakat. A lélek gyógyításában nagyon fontos az érzelmek, vágyaink, tapasztalataink kimondása. Amikor ezt a legfontosabb képességünket már nem használjuk, akkor elnémulunk, mélységes csend száll rá az életünkre. Már nem tartjuk fontosnak, hogy másokkal is megosszuk érzéseinket, benyomásainkat. Nem csak szavakkal, hanem arcmimikával, gesztusokkal is tudunk kommunikálni, ezt nevezik ma metakommunikációnak, azaz testbeszédnek. Amikor valaki a karjait összeteszi és ölben tartja, akkor önkéntelenül is azt jelzi a másiknak, hogy részéről már befejzete a párbeszédet, illetve már nem nyitott a másik ember meghallgatására. Lehet, hogy szájunk hallgat, de testünk önkéntelenül is üzen kifelé.

   Amikor fázunk, akkor didergünk, és karjainkat simogatjuk. Senkinek sem kell külön értésére adni, hogy mit jelent ez.

   A néma akkor nyeri vissza beszélő készségét, amikor Jézus megszólítja. Előtte senki sem tudott segíteni rajta. Ez az átkos némaság, csak Isten hangjának segítségével oldodható fel. Mennyi elhallgatott élmény, fájdalom, gondolat. Egy ilyen személy csak önmaga és saját világa körül foroghat. Környezetével nem tudta közölni legfontosabb érzéseit, gondolatait. Ez a fajta lelki némaság minden fizikai fájdalomnál jobban gyötri az embert. Talán az álom volt az egyedüli színtere, ahol megvitathatta saját magával és másokkal azt, amit és hogyan érez.

   Némaságának megszűnésével megoldódott a nyelve, és visszakapta az emberi léthez szükséges képességét. Közölhette magát másokkal. Visszakaphatta önazonosságát. Ezáltal újra teljes életet kezdhetett.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…