Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:

   „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”
   Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.”
Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát?« Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, ho

                                                János Evangéliuma 14, 6-14

   Jézus életének belső titka még az apostolokat is zavarba hozta. Fülöp apostol még nem érti, hogy a Fiú hogyan jelenítheti meg az Atyát. Talán úgy tekintett a Fiúra, mint Isten barátjára, de nem értette a kettők közti elválaszthatatlan egységet. Jézus nem csak egy mennyei alak, aki elvezeti az embereket az Atya házába, nem egy olyan személy, aki az Atya teljességébe vezeti az embereket, hanem valóságos Isten.

   Életünk útvesztőiben van egy biztos viszonyítási pontunk. Ez a viszonyítási pont Krisztus, aki egylényegű az Atyával. A próféták csak képviselői voltak az isteni kinyilatkoztatásnak, Jézus a kinyilatkoztató és Ő az, akiről a kinyilatkoztatás szól. Ő az Atya tökéletes kinyilatkoztatása, Jézus által Isten mindent közölt az emberiséggel, ami az üdvösséghez szükséges.

   Az üdvösséget általa nyerjük el. A szentek csak közbenjáró személyek az üdvösségünk útján, de nem tudnak üdvösséget adni. Ők néha közelebb állnak hozzánk, mert emberileg jobban hasonlítanak hozzánk. Az ő életpéldájuk segíthet bennünket, hogy Istenhez közelebb kerüljünk. Az üdvösséget ők is Krisztustól várták. Életük egy adott pontjában teljesen Krisztusra hagyatkoztak. Nagyon jól tudták, hogy Isten kegyelme nélkül ők sem tudtak volna felülemelkedni gyenge emberi természetükön, bűnös hajlamaikon. Krisztus szeretete képesítette őket a nagy tettekre. Kalkuttai Szent Teréz anya életének a legsötétebb pillanataiban a Megváltótól kapott segítséget. Enélkül nem tudta volna tovább folytatni a szeretet műveit.

   Jézus két útról beszélt. Az egyik a tágas út, amely sokat ígér, kecsegtetően vonzza az embert, de nem váltja be a hozzá kapcsolódó reményeinket. A másik a keskeny út, amely nehéznek és reménytelennek látszik, de hosszútávon az üdvösségre vezet.

   Bruno Ferrero egyik történetében egy Michael nevezetű emberről beszél, aki az életet mindig pozitívan közelítette meg. Amikor barátai megkérdezték tőle, hogy hogyan érzi magát mindig azt válaszolta nekik: ha jobban lennék, akkor kettő lenne belőlem. Egyszer egy 18 méteres toronyból leesett és szinte belehalt a sebeibe. A kórházba megkérdezték tőle, hogy mire allergiás, erre azt válaszolta: a gravitációra. A kórház alkalmazottai ennek hallatára nevetni kezdtek. Mivel élni akart, és a műtétet is ennek a humoros mondásnak a hatása alatt végezték el, megmenekült a biztos halál torkából.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

 

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…