17. május, 2019Igehirdetések No comments

   Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:

   „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: »Elmegyek, és helyet készítek nektek?« Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!”

   Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”

   Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”

                                            János Evangéliuma 14, 1-6

   Bizonyos szekták azzal próbálják ijesztgetni a mai embereket, hogy a mennyországban korlátoltak a helyek. Szerintük csak a kiválasztottak juthatnak be az Atya dicsőségébe. Egyesek a Jelenések könyvében található üdvözültek jelképes számát szószerint értelmezik. (Jel 7, 4) Ez a számítás azonban nem fogadható el, hiszen akkor már valóban nincsenek üres helyek a mennyben.

   Jézus magát útnak nevezi, ezt az utat az igazság és az élet szegélyezi. A mennyországban nincsenek előre lefoglalt helyek. Aki életében közreműködik az isteni kegyelemmel, és az Atya akarata szerint él, segítségével eljuthat a mennybe. Bár igaz, hogy érdemszerző cselekedeteket lehet összegyűjteni a saját üdvösségünk érdekében, de Isten kegyelme nélkül senki sem juthat be a mennyországba.

   Tamás apostol a saját tapasztalatából kiindulva talán attól tartott, hogy számára és rajta kívül sok más ember számára bezárultak az ég ajtói. Ez a fajta nyugtalanság ma sem idegen számunkra, hiszen ki merné elmondani saját magáról, hogy biztos üdvözülni fog. A mai kor kihívásai újra meg újra megkérdőjelezik életünk biztos kiindulópontjait. A hirtelen változások kora elbizonytalanítja még a legbátrabbakat is. De Krisztus minket is arról biztosít, hogy az Atya házában még bőven akad hely. Nem véletlenül szokták azt mondani, hogy a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve. Mindkét helyen szívesen várják az utazókat. De a végállomás azonban nem egyforma. Amíg a mennyországban örvendenek a megtért bűnösnek, addig a pokolban szomorúak.

  Az Egyház ma is az üdvösségünket akarja szolgálni, de vajon még van-e elég hitünk a segítség, kíséret elfogadásához? Sokan magán úton próbálkoznak üdvözülni. Jézus azonban világosan elmondta, hogy rajta kívül nincs üdvösség.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom