29. október, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.”

   Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”

                                                           Lukács Evangéliuma 13, 18-21

   Egy anekdota szerint egy vakond és a fia ástak a föld alatt. Egyszerre megszólalt a kicsi vakond: „Apa, igaz, hogy odafönt kék az ég és süt a nap? Igaz. Ástak tovább. Apu, igaz, hogy ödafönt zöld a fű és minden színes? Igaz. Tovább ástak, mire a kis vakond: És igaz, hogy odafönt meleg van? Igaz. S ástak szépen tovább, mire a kis vakond újra kérdez: De, apu, hát akkor mi miért ásunk itt, ebben a nyirkos, hideg sötétben? Hát azért – mondta némi tűnődés után az öreg vakond –, mert ez a mi hazánk.

   Ebben a helyzeteben vannak azok az emberek, akik a bűn miatt a föld alá süllyedtek, nem látják a kék eget, nem tapasztalják a színek és illatok gyönyörűségét, nem élvezik a nap melegét, teljesen kielégíti őket bűneik sötétsége.

   Szent Pál a természet sóvárgó törekvéséről beszél, amely az emberhez hasonlóan várja a szabadságot és Isten fiainak a dicsőségét. (Róm 8, 20-21)

   Jézus erről a szabadságról beszélt tanítványainak. A mustármag az akkori világban a legkisebb magnak számított. Jó jelképként szolgált Isten országának a lehetőségi hányadosának bemutatására. Nem hirtelen növekszik, nem feltűnően van jelen, hanem szerényen tevékenykedik. Ehhez a hasonlathoz kapcsolta a kovász képét is, amely csendesen dolgozik, de nem mindig jár sikerrel, mert könnyen megtörténhet, hogy nem sikerül a liszttömeget átváltoztatnia tésztává. Isten országát nemcsak elfogadni lehet, hanem elutasítani is. És mindig megvan a kockázata annak, hogy az emberi tényezők miatt lelassul terjedése.

   Jézus nem elefántcsont toronyba zárkózva közelítette meg az emberiséget, hanem egészen közel került hozzá. Nem egy újabb lelkiségi fellegvárat ajánlott fel, hanem az emberi nem egységéért harcolt. Bár gyakran kevés lehetőségünk van a mustármag, a kovász szerepét betöltenie a környezetünkben, de soha ne hagyjuk fel a reményt, mert Jézus mindig mellettünk áll.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…