7. szeptember, 2019Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja.

   Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél!

   Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

                                                               Máté Evangélium 10, 28-33

   A kassai vértanúk (†1619) esetében találó Jézus figyelmeztetése. Számukra a katolikus hit megtartása fontosabb volt, mint a saját életük megmentése, annak dacára, hogy igen vonzó ajánlatokat kaptak az akkori magyarországi vezetőségtől.

   Az evangélium melletti hűséget ez a figyelmeztetés az emberi létnél is fontosabbnak tartja. Az embereknek csak a fizkiai léte felett van hatalmuk, de ezentúl már a hatalom az Istené. A keresztény ember számára csak az örök kárhozat jelenti az igazi halált. Az elrettentő példák mellett pozitív érvelést is kapunk. Isten a világ legapróbb élőlényeinek a sorsát figyelmesen kíséri. Számára minden élőlény, még a legolcsóbb piaci élőlény is fontos. A szerző ennek a ténynek a kihangsúlyozásával akarja megértetni, hogy a teremtés koronájával mennyivel inkább törődik a teremtés ura.

   Az Istenbe vetett bizalom nem azt jelenti, hogy megmenekülhetünk a próbatételektől, hanem inkább azt, hogy hűségesek maradunk a végsőkig. A hit megvallása nemcsak verbális aktus, hanem tanúságtevő cselekvés. A hit megvallásában pontosan a megváltás eszköze jelenti a legnagyobb kihívást, mert a kereszt láttára sokan visszahátrálnak. A félelem jelenti a hit legnagyobb ellenségét.

   Nem az Istentől való félelemről van szó, hanem inkább a megpróbáltatások előli félelemről, amely megbéníthatja a mindenkori keresztényt. Vigasztalhat az a tudat, hogy Jézus már legyőzte a világot mindenféle kísértései, megpróbáltatásai ellenére. A végső győzelem nem a világé, vagy annak földi hatalmasságainak számítható be, hanem Krisztusé, akit az első világháború után az Egyház hivatalosan is királynak nevezett.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom