21. március, 2019Igehirdetések No comments

   Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:

   „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.

   Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.« »Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.

   Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.« »Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is idejussanak a gyötrelmek helyére.«

    Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.«

   Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«”

                                    Lukács Evangéliuma 16, 19-31

   A példázatból nem derül ki, hogy mi volt az oka annak, hogy a gazdag elkárhozott. Lázár nem örvend a gazdag szenvedései miatt. Talán az isteni igazságosság miatt került a gazdag a pokolba. Ábrahám a hit atyja, az ószövetséget jelképezi. Eszerint a gazdag az ószövetség szempontjából sem felel meg az üdvösség követelményeinek. Csak sejthetjük, hogy ennek az állapotnak az elsődleges oka, a közömbösség. A gazdag nem foglalkozott senkivel. A saját világában jól érezte magát, nem igényelte senkinek sem a társaságát.

   Korunk egyik legnagyobb problémája a közömbösség. Gyakran nem tudunk mit kezdeni a koldusokkal. Saját üdvösségünk jobban foglalkoztat minket. Nem tudunk odafigyelni mások üdvösségére.

   A közömbös ember mindig semlegesnek teszi magát, nem akar politizálni, de szereti az első helyeket, nem akar vallásos dolgokkal foglalkozni, de szeretne üdvözülni. Csak akkor hajlandó közömbösségéből kilépni, ha valamilyen haszna van a másikból. Addig ül saját babérjain, semmittevéssel tölti el a drága idejét.

   Anthony de Mello frappánsan összefoglalja a gazdagok hagyatékát: „Amikor a milliomosok meghalnak, és az emberek megkérdezik, hogy mennyit hagytak hátra, a válasz természetesen az, hogy mindenüket. De a válasz az is lehet, hogy semennyit, mert őket vették el.“ Lám a gazdagság átka előbb vagy utóbb utoléri az embert.

   A példabeszédből három fontos dolgot tudunk meg. Az első, hogy a világban nagy osztálybeli különbségek vannak gazdagok és szegények között. A második, hogy a gazdagság könnyen veszélyezteti az üdvösségünket. A harmadik, hogy van feltámadás és külön ítélet. Aki megkönyörült a szegényeken, az megtapasztalja Isten segítségét, az viszont, aki nem az nehezen jut el a mennyországba.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…