23. május, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus így tanított az utolsó vacsorán:

   „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!

   Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.

   Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.”

                                                                    János Evangéliuma 15, 9-11

   Ha valaki azt kérdezné tőlünk, hogy mi Jézus tanítványainak az ismertetőjegye, akkor nem egy karszallagra, vagy egy mellkitűzőre gondolnánk, hanem a köztük létező élő kapcsolatra. Jézus legfontosabb hagyatéka a saját szeretete, amely mindennap megnyilvánul rajtunk. Egész életét a szeretet szóban lehetne összefoglalni. Nemcsak az Atyát szereti különleges módon, hanem minket is. Nem tesz különbséget az Atya iránt mutatott szeretete, és irántuk megmutatkozó szeretete között. Úgy szereti követőit, tanítványait, mint saját édesapját.

   Jézus a szeretet parancsának a megtartását összekapcsolja az örömnek az ajándékával. Aki igazán tud szeretni, csak az tud igazán örvendeni. A húsvét hajnali események utáni öröm jut eszünkbe, amikor az apostolok meggyőződtek Jézus feltámadásáról. Mária Magdolna keserves könnyei örömre változtak. Az emmauszi tanítványoknak a Feltámadottal való találkozás után lángolni kezdett a szívük. Egész húsvétot átjárja a feltámadás öröme. Jézus azonban nem azt akarta elérni, hogy csak az apostolai örvendjenek, azt akarta, hogy mi is részesüljünk az örömében.

   Boldogság utáni vágyunkat Isten rejtette el lelkünkben. Pontosan ezért, csakis Isten tudja eltölteni igazi szeretettel, örömmel. Ez az öröm az örömök teljessége. Emberi örömeink rövididejűek és nagyon változékonyak. A jézusi öröm nem a környezetétől várja a motivációt, hanem a Teremtőjétől. Tudja, hogy csak Istentől remélheti az igazi örömöket. Sokan összekavarják az örömet az élevezetekkel. A kettő azonban nem ugyanaz, hanem lényeges különbséget tartalmaznak. Az öröm tartós és kifelé hat. Az élvezet rövid és önmaga felé hajlik, pontosan ezért nem tud kiteljesedni.

   Ma talán a keresztény egyik legfontosabb jele az öröm kellene legyen, hiszen aki már találkozott Krisztussal nem lehet szomorú. A szomorúság a rossz lelkiismeret és a helytelen vágyak miatt is kialalkulhat. Olyan álmokat dédelgetünk, amelyek csak utópisztikusak. Olyan vágyaink is vannak, amelyek erőszakosan követelik a részüket. Ha ezeket helyesen be tudjuk építeni az életünkbe, akkor Istenhez vezetnek. Másképpen elávolítanak önmaguktól és Tőle.

   Mi az örömömnek a forrása? Milyen erős vágyaim vannak, amelyekre még nem figyeltem oda eléggé? Ezek mit mutatnak meg Istenből?

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom