3. november, 2018Igehirdetések No comments

   Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik.

 

    „Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki!« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.

   Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb!« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”

                                                                Lukács Evangéliuma 14,1.7-11

   Jézust egy vezető farizeus házába hívják meg. Érdekes, hogy az ellenséges magatartásuk ellenére nem utasította vissza a meghívást. Ezzel is megmutatja, hogy a mennyei lakomán mindenkit szívesen látnak. A keleti lakomákon szigorúan betartották a rang szerint beosztott ülésrendet. Egy előkelő vendéget soha nem ültettek egy rangon aluli vagy népi származású ember mellé. Mindenkinek megvolt a pontosan megjelölt helye az asztal körül.

    Jézus nem a lakomát ellenzi, hanem azt a viselkedést, amelyet ilyen alkalmak alatt megtapasztalt. Sokan az első helyeket vadászták, ami azt jelentette, hogy a lakomán kívül hatalmasabb poziciókra törekedtek. A lakoma azonban kirekesztő jellegű volt, és alkalmat adott a szegények elhanyagolására. Amíg egymást dicsérő vendégek dúsan lakomáztak, addig kint a szegények éheztek. És ez nemcsak az izraelita szimpóziumokra volt jellemző, hanem a keresztény agapéra is. A keresztények eltértek a szeretetvendégség erdeti szerepétől. Ez arra szolgált, hogy társadalmi helyzetüktől függetlenül közelebb hozza egymáshoz az ismeretleneket. A szétválasztás és a megoszlás szelleme azonban a keresztény közösségekben is felütötte a fejét. Ez ellen próbál Lukács evangélista felszólalni.

   Ez a példabeszéd az esélyegyenlőséget és a mindenkinek kijáró jólét állapotát hirdeti meg. Az utolsó helyek választása mindenki számára kényelmetlen dolog, de ez is szükséges ahhoz, hogy kifejezze azt a készséget, amely jóindulattal fordul a kisebbek, a rangon aluliak felé. Isten országában nem az a fontos, hogy ki hol foglalt majd helyet, hanem az a tény, hogy egyáltalán jelen lehetünk, és együtt ünnepelhetünk az üdvözültek seregével.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…