30. január, 2019Publicisztika No comments

   A szentmise egyik legrégibb imádsága. Ez abból is kitűnik, hogy görög nyelven maradt reánk. Rómában is a IV. századig a hivatalos nyelv a görög volt.

   Egyesek úgy vélik, hogy a keleti liturgiából került be a nyugatiba. A keletiek a szentmisét ekténával, litániaszerű imádsággal vezetik be, amelynek visszatérő refrénje: Uram, irgalmazz.

   Mások szerint szintén litániamaradvány, de annak a litániának a maradványa, amelyet a stációs körmenetek akalmával énekeltek, amíg a gyülekező templomból az istentisztelet tulajdonképpeni helyére érkeztek.

   A római misékben eleinte nem volt meghatározva a kyriék száma. 680-ban már a kilences szám szerepel. Ebben a Szentháromságra való vonatkozást találjuk. A középkorban az ünnep misztériumának jelentése szerint kibővítették megszólításokkal a Szentháromság egyes személyeire vonatkozólag. Ezt tropizált formának nevezzük.

   Ma a Római Misekönyv Általános Rendelkezései 30. pontja mondja: ,,a kyrie akklamációi rendszerint kétszer hangzanak el, nincs azonban kizárva a többszörös ismétlés sem, vagy rövid szövegkibővítések beiktatása sem, ha ezt az egyes nyelvek, zenei alkotások sajátosságai vagy egyéb körülmények megkívánják.

   A Kyrie-t úgy tekintjük, mint a bűnbánati rész befejezését, mégpedig ünnepélyes, lehetőleg énekes formájú betetőzését.

   A Kyrie jelentősége. Egyesek úgy tartják, hogy a Kyrie segélykiáltás az Istenhez. Olyan, mint a zsoltáros segítségkiáltása: ,,Siess hozzám, Uram, szabadíts meg, hozz segítséget.” (Zsolt 40, 14), vagy mint a vakok kiáltása az evangéliumban: ,,Könyörülj rajtunk, Dávid fia.” (Mt 9, 27; Mt 20, 30)

   Csanád Béla azt írja liturgikus magyarázatában, hogy ebben az imában nem annyira a bánatunkon és személyes bűnvallomásunkon van a hangsúly, mint a bűnbánati aktusban, hanem azon a gondolaton, hogy az Isten irgalmas, könyörületes Úr, aki a tékozló fiú atyjaként siet elénk, hogy megbocsásson. Éppen ezért a Kyrie-ben annak az Úrnak örvendezünk, aki azt jelentette ki: nem akarom a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen.

   Parsch Piusz liturgikus Kyrie-nek két másik jellegét emeli ki. A Kyrie minden egyes szentmisének az adventje. Ugyanis, ha minden szentmisében Karácsonyt és Húsvétot ünnepelünk, akkor a Kyrie az Egyház sóvárgó adventi kiáltását: Harmatozzátok egek az igazat, és te föld, teremd az Üdvözítőt.

   A Kyrie az Egyház számkivetési éneke, csak itt a földön énekeljük, ahol idegenek vagyunk. Ott fönn az örök otthonban más ének lesz, ott csak alleluja és hozsanna lesz, mert nem lesz szükség segítségkiáltásra. Ezért a Kyrie-ben a mennyei haza után sóvárgásunk is benne van, ez az ima az ősegyház ,,Marana tha” (Jöjj el Urunk!) fohásza.

   Vajon nekünk nem kell segélykiáltással fordulnunk az Úrhoz? A bajba jutott hajók adnak le SOS jelzéseket, és a közelben tartózkodó hajóknak kötelességük segítségre sietni.

   Vajon én sohasem vagyok ilyen helyzetben? Bűneim nem sodornak ilyen helyzetbe? A Kyrie imám is legyen mindig ilyen segélykiáltás az Úrhoz.

   Vajon én nem örvendezhetek annak, hogy Isten könyörülő, irgalmas Isten? Nem tapasztaltam volna meg ezt? Amikor a Kyrie-t zengem, Mózessel mondjam: ,,Irgalmas és kegyes Isten vagy, hosszantűrő és könyörületes ki irgalmasságot gyakorolsz ezeríziglen.” (Kiv 34, 6)

   Vajon nem kellene-e sóvárgással néznem az égi haza felé? Kis Szent Teréz írja Önéletrajzában: Egy alkalommal, amikor este hazafelé tartott apjával, a szelíden fénylő csilagokat nézte. S főleg a T formájú csillagcsoport kötötte le, és úgy vélte, hogy neve az égre van felírva. Ettől kezdve már nem akarta a földet látni csak a csillagos azúrt nézte. Valahogy így kellene a Kyrie-be nekem is belevinnem sóvárgásomat az égi haza után, és minden Kyrie zengéssel ezt a sóvárgást keltegetnem.

   Törekedjem ezekkel a gondolatokkal imádkozni, énekelni minden szentmisében a Kyrie-t.

Forrás: –Exc., Ft. Tamás József püspök – Csúcs és forrás

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…