20. február, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”

   Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.

   Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”

                                                   Márk Evangéliuma 8, 22-26

   Egyik felől létezik Isten figyelmes tekintete, amely minden emberi történést észrevesz, másik felől létezik az ember tekintete, amely csak bizonyos dolgokra érzékeny, ami számára fontos csak arra fókuszál. Bizonyos dolgok érdekelnek minket, mások nem. Bizonyos emberek érdekelnek minket, mások nem. A mi tekintetünk megkülönböztetetten működik. Arra vagyunk figyelmesek, ami érdeklődésünket leköti. Ami nem köti le a figyelmünket, az számunkra nem létezik, nem könyvelhető el. A betszaidai vak azt az embert juttatja eszünkbe, aki saját zárt világában lát, érzékel dolgokat. Amit nem lát meg, azzal nem is foglalkozik. Vajon milyen hatással volt rá a környezete? Ezt a vakságot, mások iránti közömbös magatartását örökölte, vagy eltanulta másoktól?

   Valami lényeges üzenetet takar magában az a tény, hogy Jézus a falun kívül gyógyította meg ezt a vakot. Miért kellett eltávolítsa a többiektől? Talán a szenzázióhajhászok tekintetétől tartott, vagy azoktól, akik mindent éles látásukkal megkritizálnak?

   Mi olyan jól látjuk mások tévedéseit, gyengeségeit. A magunkéra nem szentelünk egy perc figyelmet sem. Kellemetlen számunkra saját dolgainknak a szemlélése. Pedig lehet, hogy saját gerendánknak az szemlélése segítene minket abban, hogy másokban csak egy pici szálkát vegyünk észre. Megértenénk, hogy nem a másikkal van a gond, hanem a mi szemléletmódunkkal. Azt szeretnénk, ha mások is olyan szemmel látnák a világot, mint mi. Nagyon bosszantó lehet az, amikor mások nem arra figyelnek, ami minket érdekel.

   Jézus látja a hernyóban a lepkét, a halottban az élőt, a bűnösben a szentet. Nem a külső, a hírnév szerinti ítéli meg az egyéneket, hanem aszerint, hogy hogyan látják meg a csodáit. Ők azok, akik nem a szenzációt keresik, hanem a szent, a tiszta, a valódi után kutatnak. Életük titkát keresik, amely Istenben van elrejtve.

   Uram add, hogy úgy lássak, ahogyan Te látsz! Segíts engem vakságomban, mert bár egészségesek a szemeim, oly gyakran csak azt veszem észre, ami gyenge, ami szánandó, és keveset látok meg a Te mindennapos csodáidból. Kérem hitednek a fényét, amely megvilágítja lelki szemeimet, és tisztánlátást adományoz nekem.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…