10. szeptember, 2019Igehirdetések No comments

   Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.

   Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.

   Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

                                 Lukács Evangéliuma 6, 12-19

   Jézus olyan személyeket választott ki közvetlen környezetében, akik tovább tudják vinni a keresztény eszményt, és hivatásuk magaslatán maradnak. Ezt a kiválasztást egy rövid virrasztás előzi meg. Jézus a hegyen tartózkodik, de nem az ószövetségi hagyományhoz hasonlóan, mint például Mózes, hanem apostolainak a kíséretében. A tizenkettő képviseli az új Izraelt a tizenkét törsznek a modellje alapján. A hegy az eszményi hely, ahol az ember felemelkedik Istenhez, hogy közelebb kerüljön Hozzá és Vele találkozhasson. Jézus felemelkedése már a keresztségénél elkezdődött. Isten fokozatosan nyilvánítja ki Neki is az üdvösség tervét.

   Az apostolok kiválasztása nem volt könnyű feladat, hiszen magában hordozta a tévedés kockázatát, ezért fontos a virrasztás, amely már a kezdeti Egyház gyakorlatához hasonlítható. A hegy, ahol most már a hívő közösség összegyűl a másik hegynek a képzetét is felidézi. A kafarnaumi hegyen az új közösség alapjait rakta le.

   A nagyszámú tömegből kimagaslik a tizenkét tanítvány. Mózes a ránehezdő feladat miatt kiválasztja a vének közösségét, ugyanezt a modellt követi Jézus is. Jézus nevezi apostoloknak a tizenkét tanítványt, ami egy olyan személyt jelöl meg, aki az urát, vagy felettesét képviseli. A kiválasztás az apostol név megjelölésével történt. Az evangélista kifejezett szándéka, hogy egy folytonosságot mutasson be az első kiválasztottak és azok utódai között, akik tovább folytatják krisztusi küldetésüket.

   Az apostolok testületéből kimagaslik Péter, akit egyszerűen apostolnak szólítottak. Itt már a szerepét is konkrétan említi. Valószínű Jézus síksági beszéde is rá vonatkozott. (Lk 6, 48-49) Bár az apostolok listáiban van némi eltérés, de az evangélisták számára a történeti érdeklődés másodlagos törekvés volt.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom