2. január, 2019Igehirdetések No comments

   Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék öt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.”

   

   Ezért megkérdezték tőle:

   „Hát akkor? Talán Illés vagy?”

   „Nem vagyok” – felelte.

   „A próféta vagy?”

   Erre is nemmel válaszolt.

   Azt mondták tehát neki:

              „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?”

   János ezt felelte:

          „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta.

   A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték:

          „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?”

   János így válaszolt:

        „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”

   Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

                                                  János Evangéliuma 1,19-28

   Jézus személyének tisztázására fontos volt János szerepének a tisztázása. Sokan azt gondolták, hogy Keresztelő Szent János a Messiás. Az evangélista a „zsidók” kifejezéssel Jézus ellenlábasaira utal. Jézus ellenfelei valójában azért érdeklődnek János kilétéről, mert szerették volna megtudni, hogy ki az, aki kettőjük közül kikéri magának a messiási címet. Az elvárások miatt se János, se Jézus nem felelt meg a Messiásról alkotott képpel. Inkább arra voltak kíváncsiak, hogy ki az, aki veszélyezteti a vallási tekintélyüket. János őszintén bevallotta nekik, hogy ő nem az a Messiás, akit vártak. János a bűnbánat keresztségét szolgáltatta ki, ezzel viszont nem akart Messiásnak látszani.

   Illés prófétával való párhuzam megszerkesztése János előfutárságának a bizonyítására szolgál. Izajás próféciája szerint a Messiásnak az előfutára a pusztába kiáltó szava, aki az utak egyengetését sürgeti.

   János egy olyan próféta, aki nem félti tekintélyét, hanem mindenben Istenre hagyatkozik. Ez a ráhagyatkozás mutatja meg személyének igazi nagyságát. Nem akar más szerepében tetszelegni, hanem őszintén viselkedik. Az őszinteség mára nagyon kikopott erény. Hétköznapi érintkezéseinkben tapasztaljuk, hogy az őszinteség sokaknak nagyon nehéz. Lehetséges, hogy a háttérben negatív tapasztalatok vannak. Amikor őszinték vagyunk másokkal szemben, akkor sebezhetővé tesszük magunkat. Nem mindenki közeledik tiszta szándékkal. Egyesek csak a pletyka terjesztésének a további lehetőségét látják meg másokban. Ilyenkor az őszinteségével az ember árthat magának, de másoknak is. Valakiről kikérik őszinte véleményünket, és utána visszamondják a kiértékelésünket. Ezért volna fontos, hogy ha valakivel személyes problémánk van, akkor ne a szomszéddal, vagy egy harmadik személlyel beszéljük meg, hanem az illetővel. Így elkerülhetjük a pletykálkodások ördögi körét.

   János saját kilétében soha nem kételkedett, tudta gyengéit és erős oldalait. Nagyon fontos, hogy helyesen ismerjük meg magunkat. Ha helyes az önazonosságunk, akkor nem lesz téves az önértékelésünk sem. Nem fogjuk magunkat se túlértékelni, se alábecsülni. És akkor már nem kell állandóan mások bajával foglalkoznunk, mert helyén van a szívünk és az életünk.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…