1. október, 2019Igehirdetések No comments

   Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.

   Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.

                                                                   Lukács Evangéliuma 9, 51-56

    Az elsőség vitája után egy másik vita alakul ki az apostolok körében. Nem tudják rendesen feldolgozni az elutasítást, le szeretnének számolni azokkal, akik nem fogadták be őket lakásukba. Az a fajta lelkület azonban nem felel meg Jézus tanításának. Az apostolok egyszer s mindenkorra meg kell értsék, hogy a jóindulatot nem lehet erőszakkal kikövetelni másokból. Ennek az útnak a célja is a szenvedés, és az elutasítások sorozata ezt a szenvedést, további elutasítást készítik elő. Nemcsak a szamaritánusok vidéke barátságtalan, hanem Názáret és Jeruzsálem környéke is, hiszen ezeken a jelentős helyeken mind elutasították Jézust. Az evangéliumot nem lehet tűzzel-vassal terjeszteni, hanem a tartalmának erejében kell utat törnie.

   Jézus elsősorban a szíveket akarja megérinteni, ezért tartotta helytelennek a kikényszerített hitet, térdre kényszerítő szolgálatlelkűséget. A két apostol kérése ugyanazt a kísértést tartalmazza, amelyet a pusztában Jézusnak felajánlott a kísértő: az országok hódolatát, alávetését.

   Az a séma. amelyben Jakab és János, a mennydörgés fiai gondolkoznak a kor tipikus felfogását mutatja be: szemet szemért, fogat fogért. Hamar elfelejtették, amit a Messiástól tanultak: Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért. (Mt 5, 44)

   Nemcsak az erőszakos hitterjesztés módszere téves, hanem a prozelitizmus is, amikor másokat akaratuk ellenére más hitre akarunk kényszeríteni. Ez a fajta gondolkodásmód ma sem helyes. Inkább személyes példánkkal, életünk megjavításával tudunk igazán a hit terjesztői és védelmezői lenni.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom